Smelka Sándor : A Golden Gate Klub

Egy bohózat. Vigyázz, morbid!!

 

A Golden Gate Klub

(bohózat)

 

 

SZEMÉLYEK

 

TÖNKREMENT

ELHAGYOTT

RENDÃ??R

 

 

A Golden Gate híd, az 1990-es évek közepén

 

 

(A TÖNKREMENT és ELHAGYOTT a híd korlátjának támaszkodik.)

 

TÖNKREMENT

Maga is?

 

ELHAGYOTT

Én is.

 

TÖNKREMENT

És… Miért?

 

ELHAGYOTT

Elhagyott!

 

TÖNKREMENT

Szép volt?

 

ELHAGYOTT

(sóhajt) Ó, mint a Lollobrigida. És maga?

 

TÖNKREMENT

Én sose voltam olyan szép.

 

ELHAGYOTT

Úgy értem, hogy maga miért ugrik?

 

TÖNKREMENT

Tönkrementem.

 

ELHAGYOTT

Sajnálom.

 

TÖNKREMENT

Megengedi, hogy els?ként ugorjak?

 

ELHAGYOTT

Hát… (gondolkodik) Nem.

 

TÖNKREMENT

(megdöbben) És miért nem, ha szabad kérdeznem?

 

ELHAGYOTT

Mert akkor maga lenne az ezredik.

 

TÖNKREMENT

Hát épp ezért ugranék el?bb… Kvázi.

 

ELHAGYOTT

Azt már nem! Én szeretnék lenni az ezredik öngyilkos!

 

TÖNKREMENT

Na de uram, van fogalma arról, hogy mennyit készültem erre?! Hosszú éveken át követtem a statisztikákat, olvastam az újságcikkeket, hogy naprakészre tudjam: hányan ugrottak le eddig a Golden Gate-r?l. Gondolhatja, hogy nem volt egyszer? úgy id?zíteni sem, hogy épp ezen a napon menjek cs?dbe. Juszt is én leszek az ezredik!!

 

ELHAGYOTT

Csak szeretné, uram! Engem a világ legszebb n?je hagyott ott, igazán megérdemelném, hogy bekerüljek valamilyen lexikonba.

 

TÖNKREMENT

Az ezeregyedik helyezés se rossz.

 

ELHAGYOTT

(mérgesen) Az csak maga gondolja… Én ötszáz mérföldet tettem meg azért, hogy itt legyek. Otthon is felköthettem volna magam a pajtába, de hát az mégsem a Golden Gate!

 

TÖNKREMENT

(dühösen) Szép kis alak maga! Idejön tüntetni?! Cirkuszt csinálni?!

 

ELHAGYOTT

Ha tüntetni akarnék, akkor egy járdaszigetr?l ugranék le, a San Francisco-i belvárosban, és ha cirkuszra vágyom, akkor pedig él?adásban l?ném f?be magamat, egy Los Angeles-i tévéstúdióban!

 

(Jön egy rend?r.)

 

RENDÃ??R

(gyanakodva) Jó napot, Uraim!

 

ELHAGYOTT

Jó napot!

 

TÖNKREMENT

Jó napot!

 

RENDÃ??R

(gyanakodva) Élvezzük a panorámát?

 

ELHAGYOTT

Nem egészen, ugyanis ez az ember le akar innen ugrani!

 

TÖNKREMENT

Még hogy én?! Nehogy elhiggye ezt, biztos úr! Ã??, ?akar leugrani!

 

ELHAGYOTT

Ha nem szedem le ezt a manuszt a korlátról, már nem élne.

 

TÖNKREMENT

Ez meg már zuhant, kérem. Én hoztam vissza félútról. Elhagyta a n?je.

 

ELHAGYOTT

?meg a terrorista hitelez?it?l menekül, szerintem be kéne kicsit vinni a sittre, ott nyugton lesz t?lük.

 

RENDÃ??R

Uraim, én nem vihetek be senkit az ?rsre, amíg nem ugrik. Ez sértené az emberi jogokat. Manapság már nem intézkedhetünk addig, míg nem folyik a vér. Egy öngyilkost is csak az els? kísérlet után kísérhetek be.

 

TÖNKREMENT

És addig?!

 

RENDÃ??R

Addig megel?z? intézkedést foganatosítok.

 

ELHAGYOTT

Az mib?l áll?

 

RENDÃ??R

Az öngyilkosjelölt vállára teszem a kezemet, és elmondom, hogy (innent?l, mint egy daráló, hadarja a betanult szöveget) az élet szép, nem kéne csak úgy eldobni, a remény hal meg utoljára, a felh?k felett mindig süt a nap, mosolyogj a világra, és az is rád mosolyog stb. Na, ki akar itt öngyilkos lenni? (a TÖNKREMENT és az ELHAGYOTT egymást lökdösik, közben ezt hajtogatják: „Ö az, ö akar leugrani!” A RENDÃ??R néhány pillanat múlva megunja) Döntsék már el! Egyébként, ha gondolják, mindkettejüknek elmondhatom a szöveget. (amazok lelkesen bólogatnak) Rendben, százhuszonöt dollár lesz, fejenként. (lekókadnak)

 

ELHAGYOTT

Hát, talán nem is olyan fontos…

 

RENDÃ??R

Ha eltekintenek attól, hogy a vállukra tegyem a kezem, akkor jóval olcsóbb.

 

TÖNKREMENT

Mennyi?

 

RENDÃ??R

Százhúsz dollár. Na, mi legyen?

 

TÖNKREMENT

Épp most mentem tönkre: egy árva vasam sincs.

 

ELHAGYOTT

A feleségemnél maradt a pénztárcám.

 

RENDÃ??R

(indulóban) Na jó, akkor én mentem is. A maguk helyében nem ugranék, így is már kilencszázkilencvennyolc öngyilkosságnál tartunk.

 

MINDKETTEN

(döbbenten) Kilencszázkilencvennyolc?!

 

RENDÃ??R

Pontosan. Ugyanis a tegnapi ugróról kiderült – Isten nyugosztalja – hogy csak egy kaszkad?r volt. Egyáltalán nem akart meghalni, csak gyakorolt. (el)

 

(Csend. A két öngyilkosjelölt a vizet meg a tájat bámulja, de titkon egymást figyelik. Mindegyik a másikra vár.)

 

ELHAGYOTT

Nos?

 

TÖNKREMENT

Mi nos?

 

ELHAGYOTT

Ugrik?

 

TÖNKREMENT

Ugorjon maga, olyan sürg?s volt az el?bb…

 

ELHAGYOTT

(rágyújt) Én ráérek.

 

TÖNKREMENT

(türelmetlenül) Mért nem ugrik?! Most mondja meg, hogy mi a fészkes fenének nem ugrik?!!!

 

ELHAGYOTT

(habozva) …Öö… Kissé h?vös van ma. A víz meg jéghideg lehet. Még a végén megfázok.

 

TÖNKREMENT

És a Lollobrigida?

 

ELHAGYOTT

Most jöttem rá, hogy sose tetszett a Lollobrigida. És maga miért nem ugrik?

 

TÖNKREMENT

Ööö… Úgy döntöttem, hogy megvárom az apályt. Nem szeretném túlélni a zuhanást.

 

ELHAGYOTT

(lenéz a vízre) Apály van.

 

TÖNKREMENT

(zavarban) Hát akkor a dagályt várom! Ki a fene akar akkorát zuhanni?! Ugorjon csak nyugodtan, uram! Velem ne tör?djön! Különben is, az id?sebbeké az els?bbség.

 

ELHAGYOTT

Miért, maga hány éves?

 

TÖNKREMENT

Negyvenkett?. És maga?

 

ELHAGYOTT

Harmincöt.

 

TÖNKREMENT

Na ne hazudozzék itt nekem! Nem fél, hogy leszakad a híd?! (türelmét vesztve) Ugorjon, vagy lehajítom!!!

 

ELHAGYOTT

Hohó! Az már nem lenne öngyilkosság. Az ilyet, kedves barátom, gyilkosságnak nevezik.

 

TÖNKREMENT

Tudja, minek nevezik ezt, „kedves barátom”?! Nagyon-nagyon aktív eutanáziának, „kedves barátom”!

 

ELHAGYOTT

Tudja mit? Dobjunk fel egy pénzt, és döntsük el a dolgot úgy, oké?

 

TÖNKREMENT

Rendben.

 

ELHAGYOTT

(a zsebeib?l el?kerít egy pénzérmét) Na, fej vagy írás?

 

TÖNKREMENT

Fej.

 

(Az ELHAGYOTT feldobja az érmét, de az egy hirtelen jött szélroham miatt belepottyan a vízbe. Mindketten fancsali pofával bámulnak a mélybe, az érme után.)

 

TÖNKREMENT

Most mi lesz?!

 

ELHAGYOTT

(zavarban) Önnél nincs pénz?

 

TÖNKREMENT

(ordít) Már hogy a fenébe lenne?! Most mentem tönkre!!! Egy negyeddollárosom sem maradt…

 

(Csend, gondolkodnak.)

 

ELHAGYOTT

(eszébe jut valami. Vigyorogva) Igazán leugorhatna megnézni, hogy melyik felére esett!

 

TÖNKREMENT

(szárazon) Hehehe! Azt lesheti.

 

(Rohanva jön a RENDÃ??R.)

 

RENDÃ??R

(szuszogva, tragikusan) Uraim! Megvan az ezredik öngyilkos a Golden Gate-en!

 

TÖNKREMENT

(rémülten) Az ezredik?!

 

ELHAGYOTT

Hiszen az el?bb még csak a kilencszázkilencvennyolcadiknál tartottak!

 

RENDÃ??R

(liheg a futástól) Egy… egy szerelmespár volt… együtt ugrottak… kéz a kézben… azonnal meghaltak. Na én megyek is… Intézkedést foganatosítok… (elrohan)

 

TÖNKREMENT

Ezért maga a hibás!

 

ELHAGYOTT

(felháborodottan) Még hogy én?! Maga nem akart ugrani! (utánozza) „Várom az apályt meg a dagályt.” Ilyen hülyeséget! Pedig én lehettem volna az ezredik…

 

TÖNKREMENT

Hazamegyek. Majd csak lesz valahogy…

 

ELHAGYOTT

Én is hazamegyek, kerítek magamnak egy másik Lollobrigidát.

 

TÖNKREMENT

(siránkozva) Ha arra gondolok, hogy én lehettem volna az ezredik… legszívesebben vízbe ölném magam.

 

ELHAGYOTT

Minden jót, uram! (el)

 

TÖNKREMENT

Magának is! (a másik irányba el)

 

(Az ELHAGYOTT meggondolja magát, megfordul, és a TÖNKREMENT után fut.)

 

TÖNKREMENT

(amikor az ELHAGYOTT odaér) Hát maga meg hova szalad?!

 

ELHAGYOTT

(megáll) Reggel hallottam a rádióban, hogy a New York-i Verrazano-Narrows hídról a héten ugrott le négyszázkilencvenkilencedik öngyilkos. Ha most azonnal átrepülök New Yorkba, én lehetnék az ötszázadik. (fut tovább)

 

TÖNKREMENT

Azt maga csak képzeli! Én is ott leszek… Nem fog megel?zni!! (utánaered, függöny)

Legutóbb szerkesztette - Smelka Sándor
Szerző Smelka Sándor 33 Írás
A nevem Smelka Sándor, de gondolom, ezt már mindenki észrevette. Egy harmincéves, Németországba szakadt hazámfia vagyok. Egy idősotthonban dolgozom, a Feketeerdőben. (egyelőre mint ápolóÀ¦) Érettségi után szociális gondozó és szervező szakmát tanultam, s két évig dolgoztam egy pécsi alapítványnál sérültek között. (eztán indult a német karrierÀ¦) Fontos számomra a humor és a szórakoztatás À“ a ÀžhugyosjózsisÀ? rádiókabarén nőttem fel. Többször érte már barátaimat az a szerencsétlenség, hogy esküvőjükön vagy egyéb bulijukon felolvastam valamit, amit én firkáltamÀ¦ ÁÃ?rok. Mert írni néha muszáj! Vagy nem?À¦ Akárhogy is van ez, egy firkálmány À“ ha nem is mindenható À“ de remek elsősegély, az írónak és az olvasónak egyaránt. Én hiszem ezt! (És hiszek Jézusban is À“ s de nehéz sokszor ezt a két hitet egy fenékkel megülniÀ¦)