Az autó motorjának a hangja rezeg bele a nagy csendbe. A fák, mintha vitorlások lennének, úgy suhannak el az úttest két oldalán..
Az aszfaltra néhány falevelet söpör rá az őszi szél. Szép ez az ősz, ez a november közeli nappal…
Ezer színben pompázó erdők mosolyognak, a madarak is boldogan repkednek, mintha elfelejtették volna, az éjszaka hűvös leheletét.
Az árokpartokra ültetett krizantémok halk sóhaja jelzi csak, hogy ünnep közeledik.
Az autóúton haladó jármű lassít, index balra…s kanyar után már, az autó vezetőjének is kicsit hevesebben zakatol ott bent az a kis motor..
A dombok mögött ott lélegzik az a kis falu, ahol született…
Lassan a csomagtartóban is készülődnek a gyertyák, s a virágok is érzik, hogy hamarosan friss levegőhöz jutnak…
Sáros, kopott, töredezett úton meg-megdöccen az autó, de már csak pár méter és végre látható lesz a nagy platánfa…
A temető kapuja tárva van, s már messziről érezni a síró gyertyák illatát…
Előkerül a krizantémcsokor, a gyertyák, s mécsesek is a kicsit remegő kezekben pihennek.
Pár lépés csupán, s az asszony, aki a virágcsokrokat hozta, ráhajol a kőbe vésett névre… ajkával érinti.
Meggyújtja a gyertyákat, s a mécseseket. A virágcsokrokat még hosszú percekig rendezgeti. Áll szótlanul… Tekintetével végigsimogatja a földet, ami befedi a szeretteit.
A makrancos őszi szél a platánfához szalad, s megrázogatja a leveleket, néhányat a földre pottyant. Az asszony kabátjába is belekapaszkodik, s gyertya lángját is kicsit megtréfálja…
Belemarkol kabátba, durcásan, mintegy parancsolóan…
Az asszony fázósan húzza össze magán a kabátot, keze a gombokhoz ér, majd elhomályosul a szeme… eszébe jut egy hang,… egy mondat.
Istenem, de régen hallotta már…
” Kislányom gombold be a kabátodat, mert megfázol…”
Legutóbbi módosítás: 2008.10.31. @ 14:00 :: Ruder Jana
