Ennek a lapnak a történetét szeretném közreadni, a terjedelem okán folytatásokban. Remélem, szórakoztató formában…*
Hogy miért idézőjelben a mindössze? – merthogy a lap hat esztendeje, csak ma, a pártállami idők évtizedeit örökül kapó vidéki orgánumok esetében tűnik csekélynek, akkkoriban azonban nem volt olyan sajtó-termék, amely itt Debrecenben fél tucat esztendőt megélt volna. Hozzáteszem, akkor sem megszűnt, csak átalakult.
A kiegyezés előtti feszült időszak sajtóterméke, sajtópiaca furcsa érzéseket ébreszt a Hortobágy bekötött példányait lapozgatóban. Egyrészről maga a történelmi környezet érdekes. Átalakulóban egy rendszer, alig néhány évvel a vérbe fojtott függetlenségi háború után vagyunk. Katonai jelenlét nyomaszt mindenkit, miközben a 48-as, 49-es események még mindig lázban tartják a magyar lakosságot a Habsburgok birodalmában. Erőltetett volna a hasonlóság keresése a mai helyzetet illetően, mindenesetre a mai (vidéki) magyar sajtó jelenlegi helyzete is a valamikori politikai átalakulás során alakult úgy, hogy az manapság felosztott piacnak tűnik leginkább, nem pedig sajtószabadságnak. Kevés kiadvány, kenyerüket féltő szerkesztők, journalisták, nehezen moccanó befektetők. Nem a mai debreceni nyomtatott médiumokról írok én.
Hasonlóságokat talál a XXI. századi olvasó, vagy legalábbis úgy tűnik, mintha analógiákra akadna.
Emiatt is, és jelen sorok írójának foglalkozása (firkász volnék, vagy efféle, mégha éppen munkanélküli is) okán is vélem úgy, hogy a Hortobágy folyóirat és történelmi helyzete, beillesztése a történelembe megér egy elemzést.
A Hortobágy című folyóirat első száma 1861 novemberének elsején jelent meg, Illésy (időnként Illéssy) György szerkesztésében. A szerkesztőség ekkor még a szerkesztő otthonában lehetett, merthogy megrendelési címként a szerkesztő neve és a Szél utcza 2465. sz. szerepelt. A Hortobágyot egyébiránt a debreczeni Színügyegylet adta ki, havonta háromszori megjelenéssel.
Egy szám ára 10 krajczár, előfizetés egy idényre, azaz fél évre 1 Forint 50 krajczár, postán rendelve ugyanezt 2 Forint volt. A lapot a város könyvnyomdájában állították elő. Egy mázsa régi szalonna 34 forint volt, az új szalonnát pedig 30 forint 40 krajczárért mérték. Egy pozsonyi mérő tiszta búza 4 forint 10 krajczárba került, egy font sertéshúsért pedig 18 krajczárt kértek.
Utóbbi árakat is a Hortobágyból vettük. A pozsonyi mérő 62.53 liternek felel meg, így tehát körülbelül 25 liter (feltehetően ez kicsivel kevesebb kilogrammra átszámítva) búza áráért egy fél éves előfizetést kaphatott az ember. Ha tehát egy kilogramm kenyérhez ugyanannyi liszt kell, akkor úgy 22 kilogramm kenyér ára volt egy fél esztendős előfizetés. Mai árakon számolva, mondjuk egy kiló kenyeret 300 forintért kapunk – olyan hatezer forint lenne mostanság egy fél éves előfizetés. Nem kevés, avagy rosszul számoltunk. De nézzük meg a sertéshúsra vetítve az árat. A magyar, avagy bécsi font kicsit kerekítve 0.56 kilogramm. Egy kilogramm hús picivel több, mint 32 krajczár. Ma egy kilogramm sertés hús átlagosan 900 forint. A fél éves előfizetés 5 kilogramm hús értékével volt egyenértékű, ma tehát a hús árát tekintve négy és félezer forintért lenne a Hortobágy előfizethető.
Ha viszont a fenti gondolatmenetet megfordítjuk és az előfizetés árával számoljuk az élelmiszerek árát, akkor – mondjuk az Élet és Irodalom momentán nyolc és félezer forintba kerül egy félévre, ez alapján viszont a hús kilója 1700 forint. A HVG olcsóbb. hat és félezer forint: a hús kilója ennek alapján már csak 1300 forint, a kenyér pedig 295 forintba kerül kilónként. Ezt az árat ugyanakkor már meghaladtuk… Csak hetilapokat vettem példának.
Ne feledjük: a reklám még nem tarthatta el a kiadót! Az is igaz, hogy mindössze a papír és az egyetlen szerkesztő jelentett költséget.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Pogány Gábor
