Egy elfelejtett mondat
Kosztolányinak
Mondta-e már
neked valaki,
hogy szép vagy,
mikor a tükörb?l
rád néz egy vézna,
kövér vagy hajlott,
fiatal-öreg alak;
lehet, hogy görbe
az orra, és
szemét a ráncok
gy?r?be fogják,
petyhüdt az arca:
pergamen térképe
annyi harcnak,
mit érdemén
más se jegyez,
tán: agyad –
mi kiüzen onnan,
a homlokon túlról,
szemedben fényt gyújt
és meleget, –
tükört?l fordulsz,
megindulsz lassan,
bicegve, gyorsan –
egyre megy,
lesétálsz néhány
lépcs?t vagy liften
hullsz lefele,
s kiülsz a parkba,
madár és gyerek
meg-megnéz néha,
s akár – ha fa lennél,
tudják: hogy szép vagy.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.10. @ 19:40 :: Petz György