Artistsoul Sirák Richárd : Zümikék története

A boldog zümicsalád állomásai, örömei és szenvedései, dióhéjban.

Szeretnék elmesélni egy igazi történetet! Egy történetet, amit talán csak én értek meg majd teljesen. Ez a zümikék története!

                                                   

      Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, rózsaszín? virág. Abban lakott zümikecsalád, nagy z?rzavarban. Már jó ideje költöztek, így hát mindenhol csomagok hevertek: a padlón, a konyhabútoron, de még a dohányzóasztalon is! Új virágot akartak keresni maguknak.

      A méhkas sosem jelentett otthont számukra, kitagadottak voltak ?k a méhek hatalmas családjából. Ám szerették ezt, és még így is rengeteg méhbarátjuk volt. A nyüzsg? erd?b?l egy sokkal tisztább leveg?j? és nyugodtabb rétre szerettek volna repülni, de az ingatlan eladásával mindig meggy?lt a bajuk. Apa zümi életében el?ször veszekedett Anya zümivel… Pedig különösebb okuk nem volt a zümiknek civódásra, hiszen két szép és okos kiszümike is volt már nekik, s?t Anya zümi hasában ott lapult a harmadik kiszümi.

      A sors szerencsére úgy hozta, hogy sikerült eladniuk a rózsaszín virágot, és beköltözni egy zöldbe. Valami vadvirág az! A legtöbb rétbelit?l legalábbis ezt lehetett hallani. A zümik (f?leg a kicsik), viszont nagyon is otthonos virágocskának látták azt, amit mások csak vadvirágnak neveztek. „Hiszen penészes! Rohad a gyökere! Halálra van ítélve!” Ezek voltak a leggyakoribb felkiáltások, mikor Anya zümi szomszédolni volt, és elújságolta, hogy ?k vették meg a lakást.

      Apa zümi illeszkedett be az új környezetbe leghamarabb, ugyanis már az els? héten talált munkát a környez? méhgyárban. A család n?i tagja nagyon büszke volt férjére. Ahogy teltek a napok, Anya zümi hasa egyre nagyobb és nagyobb lett, mígnem kipottyant bel?le egy szeretnivaló kis csöppség: Dominik. Domi zümi. Így hívták a testvérei, Norbika zümike, és Ricsike zümike. Amikor Domi zümike megtanult repülni, a három kiszümi épphogy este kilencre otthon volt minden nap. Imádtak szállni egyik virágról a másikra. Közben rengeteg tapasztalatot szereztek. Amíg Ricsi zümi a harangvirágok koncertjét találta érdekesnek, addig Norbi zümi kisebb rovarokat terrorizált. Domi zümi többnyire beszélgetett szüleivel, akiket csak úgy hívott: „nadzümik”. Viszonylag kés?n tanulta meg helyesen kimondani is leírni a zümiszavakat, de sikerült neki.

      Úgy festett, hogy egyenesbe jön ez az imádnivaló zümicsalád. De valami történt sajnos. Egy nap Apa zümi elhívta Ricsi zümit egy kocsmába, ahol közölte vele, hogy visszatér a forgalmas erd?be, s csak kéthetente jár majd haza. Ricsi zümi nagyon sírt, és az utolsó percig vissza szerette volna tartani az apját. Anya zümivel összevesztek…

      Ezt a kicsik csak kés?n tudták meg. Amikor Anya zümi egy keddi reggelen azt mondta, hogy „elváltunk”, a kicsik értetlenül néztek, majd nevettek egyet és a kezeik össze- és széttapasztásával utánozták az ? gondolataik által értelmezett elválást. Egyedül Ricsi zümi tudta, hogy mit is jelent elválnia két feln?ttnek. Szerencsére érkezett ment?öv: Nagypapa zümi. Aztán Apa zümi is megbékélt, egyre gyakrabban járt kiszümikhez, állásokat váltogatott, majd a legid?sebb kiszümi keresztszüleinek az esküv?jén átkarolta Anya zümit és… Úgy táncoltak mint régen! Mint az esküv?i felvételeken… De sajnos Anya zümi és Apa zümi már sosem voltak egy pár. Félkeser? vége lett hát a zümikék történetének…

 

      Igaz történet volt ez, de mennyire, hogy igaz! Igazi volt, igaz, mi voltunk, mi vagyunk… A zümikék története volt.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Artistsoul Sirák Richárd