Hónap: 2008 október

…   …csendesen, némán susognak szavakat, titkokat takarnak, kereszteket befednek temet?k kopár, reménytelen s néma világában… fájdalomal teli szíveket takarnak bársonyos kisrózsák, mécsesek fényében árva levelek keringenek emlékeink szárnyán…          

– Ezt miért szedi? (a barna üveges gyógyszert/drogot) – “Azért, mert a földön meghalnak a gyermekek.” (Valami ilyesmi az Esti Kornél végén; de ebben most Babits is ott van a háttérben.)     A MÁSVILÁG A másvilág az más világ,az [… Tovább]

Memento mori!   Szent Lajos király hídja – memento mori –   ma még tele a pohár még zöldell az ittas rét mely hol csatamez? hol szerelmeságy ma még lángol a t?z s érzed álmaid kemence-meleg illatát épül a város [… Tovább]

Árnyas fák alatt csendes örök pihen?, gyertyás temet?.           *  Gyertyafény el?tt felidézem Ã??t, elment Édesapámat.            *  Máskor oly sötét, most gyertyafénybenúszó csöndes temet?.            *            Mennyi félelem súlya feszíti lelkem. Mi van odaát?      

  Itt minden vér,és sistergő árnyak nélkül való, itt a térelér a gondolaton túlra. Itt nincs határ,habár határt szaba gyalogtúra ritmusánaka fizikum. A fák annyira őszinténfák, hogy megilletődikaz arra járó városi lélek,és tényleg:ahogyan a hegy,úgy a túrázó emberterpeszének egyik ágaitthoni, [… Tovább]

  Idézet   Megint rád gondolok, szép arcod idézem – átfestem az eltűnt, megkopott éveket, füstködként kavarog sok év, mit megéltem – örökrészem csupán a híg emlékezet.   Halk hangok követnek, jajgatásuk tompa – elvesztett hagyaték, bútorok, kárpitok, árnyékodra lelek, [… Tovább]

    Hagyjuk ezt, Angyal. Fáradt a szárnyalásod, határozatlanul topogsz a küszöbön, kócos hajaddal, szemeddel minden álmot elmondtál már nekem, én újra költözöm.   Ruhám a széken, levél az asztal sarkán, rongyosra olvasott ponyvák a sz?nyegen, koszos pohárban a tegnap [… Tovább]

…     … szorosan ölelt, nem engedett, nyakamon éreztem gyöngéd leheleted. Fülembe suttogtál valamit, arcodon átfutott a mosoly, mely szádra csalta a szám, ujjaid merészen siklottak az ismer?s úton, gyönyör? lett a délután…            

    Árnyat bontó fák tövén sír a hajnal csendesen, némaságra ítéltetve mind a szép fák vigasztalnák kedvesen. De hang nem jön ki lombozatnyi szájukon, csak remeg, hajlong levél foguk, ág ajkuk, mozdulatlan karjaikkal simogatnák édesen. Ám feszülve égnek, csak [… Tovább]

Fernando Pessoa – Kosztolányi kortársa -, számos alakmást teremtett más és más stílussal, személyiséggel, sorssal. PESSOA   Engem már kínoznak fekélyek, ifjúság híjával elélek; szemem, szám, testem is akadály, nem tudom, hova visz ez a nyár. Vihet bárhová – nem [… Tovább]

Az ?serd? és az áradás meg a tenger széle.   AMAZONASTÓL ÓCEÁNIG   1. ÁRADÁSBAN (Amazonas)   A vizet, a vizet, mindig is a vizet akartam, amikor a nagy ár nyújtózott házunk után, s fölmentünk, föl a ház tetejére, amíg [… Tovább]

Talán mese az arany fejszér?l és a kútról.     ÉDESVÍZ 1.ÉS TE SEM Mesét, mesét csak, semmi díszt,a lelki tájat; künn es? esik,és csepp a csepp után behullegy tóba, fodrosul – míg künn esikés te sem több, mint óriás?szes?nek [… Tovább]

Voltam nevettet?, piros orrú bohóc. Voltam víg karikírozó, tollam sebes szárnya söpörte a port a gondtalanról. Voltam vakmer? táncos, míg a csalfa remény föl nem gyújtotta kötelem. Voltam aljas rabló: szeretetet, bizalmat loptam és most is vérzik nyoma hazug szavamnak. [… Tovább]