Egy kislány vette el?ször észre.
– Nézzétek, egy bagoly! – kiáltotta.
– Á, itt a város közepén nincsenek baglyok, – válaszolták a szülei. Ám meglepetésükre, amint felnéztek a magas oszlop tetején valóban egy bagoly gubbasztott.
– Vajon hogy került ide? – csodálkoztak.
A bagoly meg sem mozdult, pedig odalent az áruházi parkolóban igencsak nagy volt a nyüzsgés. Dehát a baglyok egyrészt vaksik, másrészt pedig nappal aludni szoktak. Azért mégiscsak furcsa volt ez a nagy mozdulatlanság.
– Lehet, hogy nem is igazi? – kérdezte a kislány.
– Bizony lehet, bár eddig még sohasem vettem észre, hogy az oszlop tetején egy bagoly csücsülne -, felelte az édesanyja. – Ha holnap reggel is itt tanyázik, akkor szinte biztos, hogy ez csak egy bádogszobor.
Másnap a kislány kérésére az egész család visszament a parkolóba meggy?z?dni a bagoly mibenlétér?l. Akárcsak el?z? nap, most is az oszlop tetején üldögélt.
– Akkor ez mégiscsak egy bádogbagoly -, mondta a kislány kissé csalódottan.
– De mintha most más szögben ülne – vetette ellen a testvére.
A kérdés így mégsem rendez?dött megnyugtatóan. Az apának ekkor ment?ötlete támadt. A Városházán minden szobrot nyilvántartanak, mégha egy bádogbagolyról legyen is szó. Azonban hiába kérdez?sködött a hivatalban, ott sem lelték nyomát a madárnak. Annyit azonban elért, hogy a parkolóba kiküldtek egy szakért?t a helyzet tisztázására. Balszerencsére az ornitológus éppen szabadságát töltötte, a kivezényelt munkatárs viszont lentr?l szintén nem tudott egyértelm?en állást foglalni. Annál is inkább nehéz dolga volt, mivel addigra már híre ment a bagolynak, így az emberek kisebb csoportokba ver?dve vitatkoztak egymással. Valaki azt javasolta, hogy fel kellene mászni az oszlopra, közelr?l mégiscsak egyszer?bb megítélni a madár mibenlétét, azonban egy állatvéd? hevesen tiltakozni kezdett, mondván, hogy botrányt fog csinálni, ha el?zik a városban tanyát vert ritka szárnyast. A szakért? tehát dolgavégezetlenül távozott, az emberek pedig tovább vitatkoztak arról, hogy bádogból van-e a bagoly.
Lassan két táborra szakadtak a város polgárai a madár valódiságának megítélése szerint. A baglyot félt?k folyamatos ?rséget szerveztek az oszlop körül, míg a bádoglobbi mindent elkövetett, hogy d?l?re vigyék a dolgot. Végül a városi bíróság döntött, a tények és a szakért?i vélemények ismeretében arra az álláspontra jutott, hogy az oszlop tetején egy bádogbagoly ül, és a további viták elkerülésére elrendelte a madár eltávolítását. A valódi bagolyhív?k éktelenül felháborodtak a döntés hallatán, és elhatározták, hogy megakadályozzák az elfogult ítélet végrehajtását. Meger?sítették az oszlop körüli ?rséget, esténként gyertyát gyújtottak és halkan énekeltek. Az arra járóknak pedig röplapokat osztogattak.
Mivel a helyzet annyira elmérgesedett, hogy az emberek már a munkahelyükön is a bagolyról vitatkoztak, a város vezet?sége radikális megoldást választott. A parkolóba kivezényeltek egy rend?rosztagot és egy vadászt. A vadász utasították, hogy légpuskával adjon le egy lövést a bagolyra. A lövedékt?l megcsendül? bádoglemez aztán majd végképp eldönti a vitát.
A vadász a rend?rkordonnal ki is vonult, és az állatvéd?k heves tiltakozása és jajveszékelése ellenére alaposan célzott.
Majd l?tt…
A bagoly pedig annak rendje és módja szerint élettelenül lefordult az oszlopról.
Kiderült tehát az igazság és lassan megnyugodtak a kedélyek. Csak a bádogbagoly hiányzott kegyetlenül.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.01. @ 20:10 :: Magyar Csaba
