Kis pehelyke szép a csipkéd,
honnan jöttél honnan szálltál?
Mennyben terem ilyen szépség,
mondd te csöppség, merre jártál?
Téged egyedüllét nem fenyeget,
vidám táncod még sokan járják.
Járják-járják, majd ellepnek,
cseppnyi létem fénnyel áldják.
Ha titkodat meglelhetném,
én is szállnék, széppé válnék!
Felh?k között botorkálva,
csipke-ruhám én is venném,
és párommal-csillámommal-
kecses táncot járnék.
———————————————————————————————————————————————–
Szia Károly! 🙂
Gyermekverset írni az egyik legnehezebb vállalkozás, hiszen a közönség zömmel nem olvasókból, hanem hallgatókból áll, s így nagyon kínosan kell ügyelni a verszenére. A gyerekek nem keresnek benne mély tartalmakat, rejtett szépségeket, vagy hallják a muzsikát, vagy nem fogják szeretni.
Ritmus szempontjából a második versszak els? sorában a „téged”, második sorában a „majd” szót ki kell venni, úgy jobban szól.
A harmadik versszak utolsó sora teljesen más ritmusú, mint a vers egésze, nem illik oda. Ez a strófa általában véve kevésbé sikerült, mint az els? kett?, ritmikai és rímügyi szempontból is. 🙂
A gyerekversekben a rímhívónak és a rímnek közel kell lenni egymáshoz, vagy nagyon tisztának kell lennie, a mássalhangzóknak a képzés helye szerint meg kell egyezni a rímpárban.
A harmadik versszak elhagyásával bájos versike kerekedik majd bel?le, de ha további gyermekversek írását tervezed, sokkal tisztább rímekkel és ritmussal kell dolgoznod.
Szeretettel: H.N.I.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.05. @ 19:05 :: KKovácsKároly
