Messzi távol tán’ angyalok dúdoltak
…mennyből az angyalt…
már nem emlékszem.
Te fekete ördögöket igéztél akkor este,
én fényes keresztemet vetettem rád.
Zord vihart kavartál a fagyos télbe,
és én újból elvesztem
abban a kegyetlen halálörvényben,
s már csak megfagyott lelkem
kivájt lékjében lélegeztem,
pedig csak egy szó volt
…mentem…
Messzi távol tán’ angyalok dúdoltak
…mennyből az angyalt…
már nem emlékszem.
A gyilkos csend pusztítón megbújt bennem,
és azóta ott gubbaszt lelkemből sok darab,
ahogy hagytál minket megtaposva.
Mert szavad, mint az átok,
testemen kegyetlen viharokat táncolt,
hol már az istenek is
szemüket hunyva bújtak el,
mert tudták tetteidre nincs szó,
nincs feloldozó kegyelem,
…inkább ők is utánad mentek némán…
Messzi távol tán’ angyalok dúdoltak
…mennyből az angyalt…
már nem emlékszem.
A díszek a fáról lassan mind lezuhantak
…pedig, de szépen csillogtak…
Foszlányokra szaggatták a jelent,
épp csak a kilincshez értél,
csak kiléptél azon a nyikorgó ajtón.
Én ott álltam,
testem melegébe bújtattam
három zokogó kis lelket,
s nem voltak már miértek,
elfogytak a hogyanok.
Csak azok a szemek…(istenem)
de te ezt sem tudhatod,
akkor belehaltam a könnyeikbe…
a szilánkok sikítva recsegtek a csendben,
pedig csak egy szó volt
…mentem…
Ha akarod ki is szögelhetsz,
a lelkemen ezerszer is átmenetelhetsz,
…hallod ordítok, nem fáj…
de tudd, ha most belépsz azon az ajtón,
ne várj tőlem ajándékot,
csak mit összekapartam azon a télen…
…és most tenyeremben szorítom,
az összes földre zuhant szilánkot,
s lelked legmélyébe szúrom…
egyesével…
Mert messzi távolból már angyalok vigyáznak ránk,
és halkan dúdolják……
…mennyből az angyal…
Legutóbbi módosítás: 2008.08.08. @ 21:16 :: Szilágyi Hajni - Lumen
