Meghalt. És ez súlyos titok még,
a világ láncán lógó kereszt;
akkor Gondolatok, ti honnét
tudjátok, hogy született, hogy élt,
mint minden, ami gy?löl szeret?
Mikor t?nik majd fel bármi gyász,
– legyen az bár gyorsan múlandó –
ami az emlékére vigyáz,?
Egy sóhajt, egy könnycseppet ki gyárt,
hogy megértse minden Halandó?
Küldöd már kavarg meszeség
hófehér jeled, hogy sírhatunk?
E bánat oly tiszta, oly merész,
hogy nem rejtheti el emberész
a lelkek kínját s jajszavuk.
De ha befedi a feledés,
hunyjon ki a szemek tébolya:
mert aki elhitte, nem remélt,
de aki siratta, ráeszmél:
a halált talán csak álmodta.
