Találkozzunk Párizsban
Katonák rohannak, dörögnek az ágyúk,
az isten sem látott még ilyen háborút.
Öldöklés, vér, puskaropogás,
síró, süvít?, hangos zokogás.
Fiatal pár, egymás kezét fogva,
a háborútól forró utcán rohanva.
Nincs menekvés, csak ha külön válnak,
s remélik kés?bb egymásra találnak.
Miel?tt a fiú elengedné a lányt,
ránéz, és hangja szomorúra vált.
Menj el messzire, utazz el északra,
s ha eltelt egy év, találkozunk Párizsban!
Egymáshoz hajolnak, csak egy csókot akarnak,
de a fegyverek ropognak, s ?k szétszaladnak.
Eltelnek a hónapok, egymástól távol élnek,
s ahogy eltelik egy év, Párizsba visszatérnek.
Az utcák tiszták, nem hallik csak nevetés,
Párizsban elindul az ?rült keresés.
Telnek a napok, és eltelnek hónapok,
s szépen lassan elhalnak a hangok.
Már nem keresik egymást, csak sétálnak az utcákon,
egymásra gondolnak vágyón, álmatagon.
Észre sem veszik, s egymás mellett mennek el,
megfordulnak, de zsúfolt Párizs f?tere.
Mintha érezték volna, hogy oly közel vannak,
de nem láttak semmit, s így tovább haladtak.
Negyvenes éveikben jártak már talán,
a ráncok megjelentek az arcok falán.
Este volt, a férfi épp sétálgatott,
meglátogatta a párizsi Eiffel tornyot.
Elfáradt és úgy érezte le kell ülnie,
leheveredett hát a torony tövibe.
Azt azonban ? sem tudta, hogy kit szeretett,
a torony túloldalán éppen úgy lehet.
Méterekre egymástól visszagondoltak,
s szép emlékekbe temetkezve végleg elaludtak.
******************************************************************
haladsz, de ez még nagyon nyers, darabos, ezen még dolgoznod kell, meghúzni, a felesleget, a magyarázkodásokat kidobálni bel?le, a dallamra, ritmusra figyelni, próbáld egyszer-kétszer hangosan felolvasni, magnóra felvenni, az ebben sokat segíthet
majd kialakul egy bels? hallásod kés?bb
Legutóbbi módosítás: 2008.08.09. @ 11:56 :: Katona Viktória
