Tarány Sándor : fél szonett

Nyomtatás

Pergamen kezében poharat szorít.

Gyermeknek maradni, az volna jó…

Az üveg halkan koccan fogain…

sóhajt csendben – majd ha indul a Hajó.

Elbújva, még ezen az oldalon,

magányom rá csavart köpenyében,

a jelen elaggott múlttá oson,

Lassan szögre kúszik a meztelen fény

Mosolya szellő, új útra kél.