VERSGYEREK
Na jó! Írni nem tudok!
Mégis, néhanap
egy-egy gondomat,
(?szbeforduló
fél?s gondolat)
itt hagyom,
itt marad,
mint hóra tett újszülött.
Züllött világban
kor kegyetlen.
Te sem nagyon
figyelsz se szóra,
jóra,
együtt letalpalt
lopott pásztoróra
kéje fontosabb,
és a vers-gyerek,
árvaház-fülednek ajtaján
csak nyekereg.
Tudod, nem tudja
szebben mondani,
lehet, szeretné,
de fázik, fél,
tudata szinte semmi,
és ölelni sem tud,
csak szavakkal.
Érthetetlen,
oázó-ordítókkal,
a fogantatást is átkozókkal,
visszahívókkal,
elhalókkal,
hozzád már el nem jutókkal,
mert véred.
Bel?led született.
Téged üvölt a télbe
vissza,
csöpp arcán fagyban
a Te
fájdalmad lucska,
és vár rá csengetés után
a portás, inkubátor,
kritikus, kurátor,
meg polc,
valami ócska könyvtár
hátsó szegletében.
Hátrányos helyzet?
holnap lesz,
ha feln?.
BGJ. 2008.06.07.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.19. @ 02:07 :: Balog Gábor -csataloo
