Törzsem élével, válltól derékig
süppedem a matracos ágyat
hol jobbról, hol balról
készül bele vájat
szépen, emberformára
igazítva a negatívot.
Haranggal kong
a kurta óramutató…
Hja! A visszaszámlálás
én vagyok, az a kattogás
metronóm, sóhajtó
húsba szerelve!
Szememre számol,
ti meg bátran magyaráztok
medd? hibából,
hogy én a Hegylakó,
lét felett való,
ajtótlan!
Ki-becsapkodás.
A holnapok reménye véges.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.14. @ 04:57 :: Kerekesné Varga Veronika
