Nyikordul a padló. A falakon
a feledés pora üli torát
– vagy százéves álmát e vén palotán?
Ablakain bepislant az alkony,
s visszariad; fojtja a lemálló
foltot elfed?, libeg? pókháló.
Furcsa nesz kapar a csillár fölött;
talán egy otthagyott komisz átok,
üldözi a Mát, mint keser? látnok?
Éjjel nincs sikoly, a múlt sem hörög
de míg megtudod talán belehalsz,
honnan figyel egy t?n?d? szellemarc.
