*
Költő!
A titok mélyen megbújik,
de Te ne add föl,
rátalálsz
utad során
egy hűséges társra,
s ez nem félelmetes
látomás…!
Indulj hát, ember
a lélek-útra,
hol álarcod lehull,
s felderül
valami tiszta,
szivárványszínű
gyönyörű fény,
ott legbelül…
Szökken az árnyék,
s nyomában könny?
mosoly születik
arcodon,
s e félszeg,
néma bíztatásra
fénycsók villan majd
ajkadon.
Feltárul akkor
e csábos csókra
a mélyen rejtőző,
nagy titok,
s bár szelíden szólít,
biztosan hallod:
„Költő! A lelked,
a múzsád vagyok!”
*
Legutóbbi módosítás: 2008.05.18. @ 10:37 :: Gősi Vali
