Pongrácz Ágnes : Úgy érzem

Úgy érzem -már napok óta-,
hogy megállt az id?,

beles?rült egy különleges pillanatba,
egy morzsányi csendbe,
a lágy örömbe,
amikor el?re látod,
a boldogság jön el,

olyan ez,
mint mikor a néz?téren ülve
belép a tapsvihar el?tti néma légvonat,
vagy tudod,

hogy a kép, mi a falról lezuhan
épségben ér majd a földre le,

még nem éreztem így sosem,

és a sóvár vágyakozva várás
lassan önmagába zuhan,
abba az állapotba,
ami a biztos felismerést hozza,
hogy vége itt vagy,

te vagy itt,

te, akit mindig is vártalak,

s milyen furcsa ez az élet,
hiszen el?ttem voltál – régen is-,
akár egy pohár víz,
s én, mint a sivatagi szomjazó
nem hittem, hogy a pohárból inni kell,

így történt,
most már felismertelek,
gyere hát, édes, ölelj

Legutóbbi módosítás: 2019.06.14. @ 08:37 :: Adminguru

Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,