Gősi Vali : Mira és a fazék

(Igaz mese Ádvent idején Miráról és a fazékról)

 

 

Nénik, bácsik, figyeljetek,

nyissátok ki fületeket!

Elmondok most – csakis nektek –

én egy olyan történetet,

ami kerek e világon

nem történt meg soha mással,

csak egy mesebeli házban –

nem mesében, valóságban! –

az én édes nagymamámmal,

meg egy rosszcsont kisleánnyal,

aki bizony, én vagyok,

(ameddig el nem bújok!)

 

Történt, hogy egy téli esten,

a konyhán a nagyit lestem,

de a főzés unalmas volt,

a mami meg folyton morgott:

jövök rögvest, légy türelmes,

labdázunk majd, s mondok verset,

de a papa mindjárt itt lesz,

és ha éhes, tudod, mérges!

Ha jó leszel – ahogy végzek

a főzéssel – elmesélem,

– ahogy tegnap már ígértem –

azt a szépet, amit szeretsz…

Jézuskásat, betlehemest…

Kár, hogy ilyen kicsi vagyok,

nem írok még, s nem olvasok…

 

Mérgemben most jól elbújok,

nem találnak majd a nagyok!

No de hova…? Föl az égre?

Csillaglámpák közelébe…?

Túl messze van, s kicsit félek:

ha a lámpák majd nem égnek,

a sötétben karácsonyra hazaérek…?

Csendben tovább gondolkodtam,

a sarokba ólálkodtam, s képzeljétek,

nagy titokban a fazékba belebújtam,

szépen, lassan leguggoltam,

és ott némán meglapultam…

 

Titkomat, ha elárulod,

karácsonyig ott lapulok!

Legutóbb szerkesztette - Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 285 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/