B.G.Boróka : Ati, az ékszerteknős és a nagy Kék rák

Történt egyszer, hogy valami azt sugallta, hogy be kell térnem egy állatkereskedésbe, ott megláttam néhány kb. 10 Ft-os nagyságú ékszerteknőst és néhány hasonló nagyságú szép királykék szín? rákot. Nem tudtam dönteni, hogy melyikből vigyek magammal így kértem egy rákot és kértem egy ékszerteknőst. Megkérdeztem az eladót, hogy együtt tarthatók-e a halakkal, de azt mondta, hogy nem. *

 

 

 

Én másképp gondoltam. Beköltöztettem őket a 100 literes, halakkal teli akváriumba. Atinak, az ékszerteknősnek egy-két emeletből álló szigetet csináltattam apuval, amit az akvárium falára lehetett akasztani, és így volt kis pihenő sziget a számára, a Kék rák pedig beköltözött egy hatalmas nagy csigaházba.

A napok békésen teltek, míg nem azt vettem egyik éjjel észre, hogy Ati a legnagyobb gurámi halamat kergeti, és reggelre a hal nem volt sehol. Pontosabban nem ott volt, ahol kerestem. A hal az akvárium alján feküdt a farkát a rák, a fejét pedig Ati fogta. Ati az egyik oldalról húzta felfelé, a Rák pedig a másik irányból, hogy bevigye a csigaházba. Ati győzött.

A halak védelmében mégis jobbnak láttam Atit kivenni a társas akváriumból és bevittem a munkahelyemre. Ott nagyon jó dolga volt. Aki bejött az irodába, enni akart neki adni, élvezték, hogy a csipeszre tőzött kockatápot Ati elveszi tőlük. Úgy, hogy ha már nyílt az ajtó a teknős nyújtotta a nyakát és figyelt, mert tudta, hogy mindjárt etetés következik. A túletetés miatt Atinak kissé eldeformálódott a páncélja, mert hamarabb nőtt, mint ahogy a páncélja bírta volna.

Amikor jól érezte magát, kint napozott a kis szigetén hátsó lábait hátra, fejét jól előrenyújtva pihent. A vízbelubickolástól sokszor zöldszínű algás lett a háta, amit időnként körömkefével sikáltam le róla. Úgy gondoltam bizonyára jól eshet neki egy kis vakarás, de ahogy kapkodott a kezem és a körömkefe után, talán mégsem voltunk azonos véleményen ezzel.

A rák pedig élte boldogan életét a nagy társas akváriumban, míg észrevettem, hogy másképpen kezd viselkedni. A farka alatt sok apró, fekete gömböcske lett, amit hol védelmezett, hol pedig legyezett a farkával. A rákok szerelmi életét nem ismerem, hacsak össze nem állt Atival, de nem tudom hogyan történhetett, de úgy látszott, hogy kis rákocskái lesznek. Rohantam egyik kereskedésből a másikba, hogy fiú rákot szerezzek, ha előbb nem is, de utólag biztos szüksége lesz rá a Kék ráknak. Sehol nem kaptam, amit találtam az üzletekben az nagyon fiatal példány volt, az idő pedig sürgetett. Sajnos nem jártam sikerrel és néhány hét múlva a Kék rák elpusztult. De most is velem van, kiszárítottan a polcomról néz vissza rám, a farka alatt pedig ott lógnak a pici kis sötét gömböcskék.

Ati a hosszú hónapok és évek során nagyon megnőtt. Már kicsi volt neki az irodában tartott 50 literes akvárium és hazavittem. A Kék rák esetéből tanulva úgy okoskodtam, hogy Atinak is hamarosan szüksége lehet párra, így egy idő után ez okból, meg a helyszűke miatt elajándékoztam apukám egy galambász ismerősének aki leguánoktól kezdve a teknősig, minden féle állatot tart: legalábbis apukám ezt mondta. Gondoltam, Ati nála szakértő kezekben lesz és biztos kap feleséget is.

Néhány hónap múlva tudtam meg, hogy a galambásznak csak mocsári teknősei voltak, így Atit tovább ajándékozta a testvérének. Ott pedig időközben az is kiderült, hogy Ati, valójában Kati, mert lány teknős, így mégsem hozhatom hírbe a nagy Kék rákkal.

Legutóbb szerkesztette - B.G.Boróka
Szerző B.G.Boróka 80 Írás
Régebben az írást belső kényszerként éltem meg, jelenleg számomra az öröm és az önkifejezés eszköze.