A perpetuum mobilék nem zakatolnak.
Recsegve megálltak.
A horizont ajkai
némán összeprésel?dnek
a szürke hidegben.
A lombhullatók,
mint rongyos koldusok,
testvéreik felé nyújtják
köszvényes karjaikat,
miközben fehér ruhát öltenek
az úri örökzöldek.
A testetlen repül?gép-morajok
és kutyaugatások
egy kiszámított rendszer részeiként
id?r?l-id?re
felhangzanak;
de máskülönben
teljes a paralízis:
csikorog a tél,
mint olajozatlan gép,
ha rozsda éri.
A perpetuum mobilék
fagypont alatt állnak.
Ki tud most hittel a tavaszra gondolni?
Legutóbbi módosítás: 2008.02.19. @ 09:50 :: Tombor Márton