Kovács Henrietta : Altató

Szépen aludj, kicsi gyermek, már t?nnek az árnyak,
ezüstférces párnák alatt aluszik az ágyad;
szárnyas Pegazus húzatta hattyú- hintajában,
végre megpihen a Hold is, Tejút-kék tán álma.

Baldachinod fátylát tündérszárnyból szövik a fák,
csipkelelk? pillád átfogja egy röpke varázs:
nyugodt a bájos Mindenség, csak angyalok lantja
dalol lila orgonaszirmot csöppnyi hajadba.

Nézd csak! Szunnyadnak a törtfehér égi szellemek,
légy jó, míg ábránd-koszorú vigyázza szemedet;
s kicsim, majd édes álom ?si-tánca andalít,
ha a holdbeli csónakos álmosan rád kacsint.

Legutóbbi módosítás: 2008.01.22. @ 14:33 :: Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/