Az én hitem te vagy.
Az én hitem a te hited.
Számomra pontosan annyira létezel, amennyire elhiteteted velem, létezel. Pontosan annyira hiszek magamban, amennyire elhiszem magamról, létezem. Mások számára pontosan annyira létezem, amennyire elhitetem velük a létezésem. Aki nem tud, rólam annak nem létezem, ez ennyire egyszer?. Ez pont olyan mikor találsz az erd?ben egy magot, ami egy fa alatt hever.
Hazaviszed.
Nem csak fizikálisan, hanem a lelkedben, tudatodban is viszed. Úgy gondolod ez annak a fának a magja, amelyik alól felszedted és hiszel benne, hazaviszed magadnak a fát. Ha mersz nagyot álmodni, akkor azt gondolod, hazaviszed az erd?t ezzel a maggal és hiszel abban, valahányszor ránézel erre a fára, ami ebb?l a magból kelt, látni fogod az erd?d.
Elülteted. Kimész az udvarra, ásol egy kisebb gödröt és belehelyezed a magot.
Lelki szemeidben ezt sokkal hamarabb elülteted, mert ebben a magban benne van hited és az akaratod. Teremteni akarsz.
Többet, mint ez a mag.
Látni akarod az erd?t a magban. A hitedet is elülteted és várod mi lesz bel?le.
Napra nap rágondolsz milyen erd? lesz bel?le, egyre szebb és nagyobb sugárzóbb erd? jelenik meg a tudatodban, illatok hangok kapnak testet benned, ami majd ezzel a fával együtt megszületik. Mikor megjelennek az els? hajtások, er?södik a hited és a felel?sséged egyszerre.
Már nem várakozol, hanem vágyakozol.
Nem csodálod, hanem elvárod t?le, hogy küzdjön meg a betegségekkel és az idegen föld minden kihívásával.
Teszel is érte.
Locsolod, vigyázod, és minden reggel kimész hozzá.
A barátaiddal megosztod az élményt, a hited átszivárog beléjük, hétvégenként ?k is megnézik egy-egy találkozónál, megkérdik, hogy van az erd?d, hiszel-e még benne.
Aztán az egyik azt kéri, adj neki egy magot, ha majd gyümölcsöt terem.
Nem fát szeretne t?led, hanem a hited szeretné.
Persze hogy adsz.
Szereted ezt az érzést, egyrészt hogy adhatsz másrészt, amit teszel az jó, hiszen mások is szeretnének abból, amiben te hiszel.
A magból lassan csemete lesz és az öröm a vágyakozás némi dics?séggel párosul, hiszen egyre közelebb vagy a hited megvalósulásához.
A hitb?l tudás, az álomból valóság kezd lenni. Többen is kérnek magot, mert a barátaid elmondják, milyen szépet láttál, mennyire er?sen hiszel a létezésében.
Aztán egyszerre csak észreveszed, hogy a csemete nem felfelé n?, hanem inkább terebélyesedik, nem törzsb?l vastagszik, hanem oldalirányban hoz újabb és újabb hajtásokat. Még hiszed, hogy lehet ebb?l erd?, hiszen láttad a fát és alatta ezt a magot, nem lehet más!
Aztán mikor az egyik barátod megjegyzi milyen érdekes lesz ez a fa és, hogy fák egészen másképp n?nek az ? tudomása szerint, dilemmába kerülsz.
Mit is mondhatnál?
Talán állj ki a fa mellett és bizonygasd neki: Nem…ez biztos, hogy egy erd? lesz, mert te láttad a fát és az maga volt az erd?. Ez alatt a fa alatt találtad a magot. Majd meglátja a barátod, a dolgok a helyére kerülnek, de érzed az erd?be vetett hite megrendült s vele együtt a tiéd is.
Magyarázkodni kezdesz, és magad is nehezen azonosulsz azzal a tudattal, hogy ez nem az, amiben hittél. A barátaid, akik magot kértek kínosan magyarázkodnak, ne haragudj, de ebb?l ?k nem kérnek, nem lehetne, hogy hozz egy másik magot, ami tényleg attól a fától van. De te már nem tudod melyik fa volt az, amelyik alatt ezt a magot találtad. Bár hozhatnál bármilyen fa alól bármilyen magot, de érzed, soha nem bíznál benne, ez valóban az a mag, amiben benne van az erd?d.
Az már egy másik erd?.
Hited egyre bomlik napra nap, amikor tekinteted az udvar abban a sarkában áll meg pihenni, ahol a csenevész bokor kuporog.
Néha legszívesebben kiirtanád ezt a nyamvadt kis semmit, ami nem volt képes fává n?ni.
Na jó, ne legyen erd?, csak egy kis fa, vagy legalább lenne benne valami fás, de nincs.
Aztán a második tavasszal virágokat hoz gyönyör? aranysárga virágokat, s?t ?sszel is megjelenik rajta valami barkaszer?ség. Alulról sarjakat hoz, amik makacsul kapaszkodnak a földbe, hiába vágod ketté a gyökérnél, a másik évben bár pár méterre az els?t?l már egy másik bokor terjeng.
Valahogy nincs szíved kivágni. Ã??sszel is, tavasszal is szép. A barátaid óvatos kíváncsisággal figyelik, vajon mit kezdesz ezzel a becsapott állapottal.
Már nem bánod mit gondolnak, újra a bokor felé fordulsz, és csöndben várod az els? termést, hiszen emlékszel milyen volt a mag, amit a földbe ültettél.
Aztán ?sszel, egy összejövetel alkalmával az asztalra teszel egy tál mogyorót, amit a bokor adott neked.
Büszke vagy és elégedett.
Jöv?re ebb?l lesz a sövényed, ami elválasztja az udvart.
S?t öreg korodra ebb?l fogsz majd magadnak görbebotot faragni.
Ez a hit.
Így nevelünk gyereket.
Így megyünk csatába, így fekszünk és kelünk.
Így tanulunk abból, ami körülvesz.
Így tervezünk és halunk.
Mindenki az erd?ben hisz és keresi a fában az erd?t, de nem látja egy bokorban.
A hit ott lebeg minden él?ben, és holtban.
Ha nem így lenne, nem létezne ez a világ.
Ahogyan nem is létezik.
Ezt az egészet én találtam ki.
Ez az én mogyoróbokrom.
De ha akarod, adok neked magot.
Vigyázz, mert ebben benne van az erd?!
Legutóbbi módosítás: 2007.12.31. @ 11:28 :: Kabdebon János
