George Tumpeck : Karácsony

Nyomtatás

Karácsony közeleg, csilivili minden,

mindenki izgatott, a Jézuska jön.

Fa alá kerülnek féltve őrzött kincsek,

Szenteste lesz majd nagy az öröm.

Öröm és vidámság megannyi boldog arc.

– Te mit kaptál? Mutasd, s mit kaptam én?

E napra feledve bánat és sok kudarc,

vidám kacagás a szeretet ünnepén.

Szomszéd nénit látom, ki anyám lehetne,

egyedül maradt és nincs mellette család,

az asztal ünnephez szépen megterítve,

egy kancsó bor áll rajta és fehér kalács.

Vendéget nem várt és mégis megterített.

Tudja már, hogy ünnepkor ez így szokás.

Tegnapi levesből tányérba merített,

ez maradt már neki, és semmi más.

Csendesen eszik, tán utolsó vacsora,

ősz fejében már csak e gondolat jár,

őt nem érinti meg az ünnepi csoda,

ő már csak csendesen a halálra vár.

Ember, ki olvasod e rövidke verset,

Kérlek, csak egy kicsit jobban nézz körül.

Hidd el, van körülötted rengeteg ember,

ki néhány jó szónak is igen csak örül.