Lucskai Vincze : Mint a fecske

Mint a fecske  
  
"mint a fecske, repülj messze földre …"  
  
lám  
t?r?l t?re  
burjánzik  
véreim közönye  
  
mazul ez a nép  
  
vesztette kegyét  
sorsnak ezerszer  
s ahány folyó s híd  
hegy és hágó  
ma már  
révészei mások  
vámosai mások  
  
néha visszatérve  
pillérén ha állok   
régi ívnek  
alant a habok  
csak nekem regélnek
s ha lenne még zsomboly
miénknek mondható
elbujdosnék benne
örökre
mert fáj a puszták közönye

"mint a fecske, repülj messze …"

ne félj
tudjuk idegen a tárnok
de mire vártok
ha taposva jussunk mind
eltaposva
szivárog völgyeink vére

mire várunk  

tornyaink még állnak  
kongva zihálnak  
s nézik tétlen  
a kupolák alant mint osztódnak  
és rajzzák a bitorlókat  
szerte széjjel  
belakni teremet  
teredet  
  
"mint a fecske, repülj …"  

a fohász egyre némább  
csak átkom lengi be a ködös tájat  

"mint a fecske …"

Legutóbbi módosítás: 2007.11.12. @ 08:00 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...