Átolvasva a sok hozzászólást, szerintem a dolgok mögött kimondottan, vagy ki nem mondottan a SZABADSÁG fogalma és állapota bújik meg.
Leegyszer?sítve 7 féle szabadságjogról van szó, és a vitában eléggé keveredtek ezek.:
1/ Alkotói jog. Ez rendben van, hiszen erre nem vonatkozott sem a felhívás, sem a vita. Bárki szabadon alkothat m?veket, bár itt is van korlátozás, ahogy ez a FSZ-ben tételesen felsorolva olvasható. Ez azonban szükséges, mert korlátozás nélküli szabadság mindenben anarchiához vezet.
2/ Publikálási jog: Minden alkotó rendelkezik vele, abban az értelemben, hogy felkínálhatja publikálásra. Itt sincs különösebb probléma, mert minden írást befogad a lap, amit beküldenek az alkotók.
3/ Szerkesztési jog, ami a publikálási jog "társjoga"-. Itt az alkotói jog megmarad, mert a szerkeszt? az író tudta és hozzájárulása nélkül nem változathat a m?veken (erre nem is volt még példa), de ugyanakkor korlátozódik is, mert a szerkeszt? min?síti az írást, megítéli értékeit és dönt arról, hogy megjelenésre alkalmasnak ítéli-e! Ha nem ítéli közölhet?nek, visszaküldi (konkrét kritikával, vagy anélkül). Aztán újra visszatér az alkotói jog, mert az írás átdolgozott formában (akár ajánlás alapján, akár önmagától dolgozta is át a szerz?), a m? ismét beküldhet? publikálásra. Láthatóan ez a legbonyolultabb szakasz, mert többféle jog jelenik meg, kerül el?térbe, vagy sorolódik hátrább.
4/ Visszavonási, törlési jog. Ez az egyik vitapont. Korlátozza az alkotó döntési jogát és szabadságát, de csak látszólagosan, hiszen ugyanazon alapelv érvényesül, vagyis hogy ha a megjelenés szerkeszt?i döntés következménye, akkor a törléshez is legyen valami köze a szerkeszt?ségnek. Itt tehát alkotó és szerkeszt? közös döntése érvényesülhet, ami egyaránt ad és korlátoz szabadságot mindkét fél esetében. Itt érinteni kell azt a kérdést, hogy az alkotó által létrehozott m? és a megjelent m? ugyanazon "darabnak" tekintend?-e? Nem, mert a m? írása mellé a lektorálás munkája társul és mindegy részévé válik! "Fizikai" és esztétikai értelemben is!
5/ Kártérítési jog: Pár sor erejéig felvet?dött, de a lap jellege (magántulajdon, nonprofit m?ködés, honorárium-nemtesség) miatt ez a jog elhanyagolható, mert nincs komoly realitása és jelent?sége. (Egyéni, extra esetben el?fordulhat, de általában nem.)
6/ Felszólamlási jog A vita egyik sarkalatos pontja. A FSZ megfogalmazása és a Felhívás stílusa egyaránt kissé keményebb, els? olvasására némi diktátum-hangvétel észlelhet? bel?lük. Ez a stílus nem körülír, hanem néven nevez dolgokat, mert így a félreértés, vagy félremagyarázás talán kevesebb. Mégis, íme, mennyi félreértelmezés került felszínre a vitában. Ugyanakkor az olvasóban azt az érzést keletkezteti, hogy most a "fejére olvasnak" egy csomó dolgot! Talán szerencsésebb lett volna kissé "tagközelibb" stílusban megírni ezt a – mindenképpen helyes és szükséges – tájékoztatást is! A felszólamlási joggal nincs különösebb gond, mert priviben van mód minden ellenvélemény kifejtésére (általában kapunk rá választ is)! Nyilvánosan azonban nincs, mert az új FSZ szerint a szerkeszt?séget, vagy egyes szerkeszt?ket nem lehet bírálni! Bár ez a vita elég sok bírálatot tartalmaz feléjük! Mégis, e pont talán jobban átgondolandó, finomítandó – szerintem!
7/ Olvasói jog: Itt teljes szabadság érvényesül, mert ingyen olvasható minden megjelent írás, azokhoz hozzá lehet szólni, lehet dicsérni, lehet kritizálni. Korlátozás (és ez szükséges korlátozás) annyi, hogy a hangnem, a stílus feleljen bizonyos írott és íratlan szabályoknak!
Már ennyi is mutatja, hogy bonyolult folyamatok egységesítése kell ahhoz, hogy zavartalan legyen a m?ködés.
Ez láthatóan elindult, nyilvánvaló azonban, hogy egy lépéssel nem lehet átugrani túl nagy távolságot. Én szeretném remélni azt, hogy a kés?bbi korrekció lehet?ségét nem vetik el a lapért felel?sök, hanem ha a gyakorlatban kiderül valamely elemr?l, hogy inkább gátol, mintsem segít, lesz erejük és emelkedettségük a javításhoz:
Ebben a reményben én a magam részér?l tudomásul veszem a mostani álláspontokat, és javaslom, hogy adjunk id?t, és a változások valóságos hatását kés?bb mérjük fel!
Bizonyára a "tagság" különféleképpen reagál a változásokra (egyetért, de nem szólal meg, egyetért és ezt ki is fejezi, nem ért egyet, de hallgat, nem ért egyet és ezt meg is mondja, megsért?dik és törölteti magát, nem sért?dik meg, mégis kilép a közösségb?l, és vannak, akik hozzám hasonlóan kivárnak). Végül is ez is egyfajta szabadságnak, a vélemény szabadságának tekinthet?!
Bocs, hogy túl hosszúra sikerült, de így is kellett bizonyos leegyszer?sítéseket alkalmazni!
Legutóbbi módosítás: 2007.11.28. @ 08:30 :: Bonifert Ádám