Serfőző Attila : Vihar

 

Vakítva szánt, majd dörren.

Fenyegetőn förmed rám.

Gyászleplet öltött a környék,

– közelbe lecsap egy villám.

E nyitányra bősz vihar támad,

tépi a rémült fákat…

— lazult cserepek alá néz

Ő, a kíméletlen égi kéz–

Pattogva velőmig lüktet,

 (orkánló zápor elegy,)

hátamon doboló ujja,

hidegen testembe megy.

– Legyen már vége!

…tenyerem fülemre tapad.

Olcsó légköri dráma;

– szedd gúnyád, hord el magad!

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Serfőző Attila
Szerző Serfőző Attila 541 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.