Szilágyi Hajni - Lumen : Hajnali mennyország

Nyomtatás

Kérlek, ne menj még… most még ne…

hajnal fénytükrében látom arcod

ahogy rám hajol vágyó sóhajod,

testemen érzem vágyad szelíd ringatását

ezer karod ölelő suttogását,

rálehelem a hajnalfény égi vásznára,

táncoló lelked fényárny folyamára,

hiányodért zokogó könnyeim szavát,

mikor az ajtó becsukódik rám,

s a lábujjhegyen kilépő árnyékod után,

álmaimra kattan halkan a zár.

Kérlek, ne menj még… most még ne…

szállj fel velem a fénylő magasba,

túl az üveghegyen, és azon is túlra,

veled él és születik bennem az álom

nézd, angyalszárnyaim most neked adom,

jól vigyázz rájuk, mert a zuhanásban

oly’ könnyen fehér köddé válnak,

óvatosan lépj velem az álmok végtelen kertjére,

hisz szárnyaim nélkül, már te sem repülhetsz el.

Kérlek, ne menj még… most még ne…

látod, sóhajom a csillagok közt hagyott

egy pulzáló, vörös fényű pontot,

a szívem az, és csak neked él fényem,

érzem, ahogy életre kelve lüktetek benned,

s már egymásnak születünk újra és újra,

éjkeringőnk elkísér minket fényéveken túlra,

de lásd a mennyország hajnalban itt a földön ér,

kérlek, ne menj még, maradj velem… maradj még…