Sóhajt a béka: brekeke!
Verset írnom kellene,
A szúnyogos csoda rétr?l,
Vagy a sárga pipitérr?l.
Mire írjam? Nádszélére?
Tündérrózsa levelére?
Mivel írjam? Nincsen tollam.
Breke-breke, én megmondtam!
Megkérdezte a gólyahírt
Van-e nála toll és papír,
De az csak a fejét rázta
Virágport szórva reája.
Elugrált a tó széléig,
Közben mondta véges-végig:
Koszorús költ? hogy legyek,
Ha senki nem ismerhet meg?
A gólya ott sétált éppen
Keresve az estebédet.
Békánk pont eléje tottyant
Gólyalábnál feje koppant.
Breke-bereke brekeke
Toll és papír kellene!
Mond te csodás szép madár
Szárnyadból tollat nem adnál?
De a gólya meg se szólalt.
Magában csak azt suttogta:
Itt van, megjött a vacsora!
Gólyapocak nem korog ma.
Békakölt? meghallotta,
Mit suttogott fent a gólya.
Ugrott, rohant, toccsant, koppant
Ott hagyta a gólyatollat.
Visszament a tó mélyére
Tündérrózsa levelére
Ott brekegi reggel, este
Nádirigóval versenyezve:
Nehéz szakma a költészet.
Ihletem is elenyészett.
Inkább énekes leszek,
Reggel, este brekegek.
