Medvekaland és gyógyfürdő
A hegyek lábánál csak a helyiek, környékbeliek által ismert fürdőhely Székely-Szeltersz.
Ha az országútról a Vargyaspatak folyása irányában haladunk öt-hat kilométer után kis turistatelep fogad, s a patakvölgyben borvízforrások. Érdemes itt letelepedni és tüdőnket tele szívni tiszta hegyi levegővel. Ha azonban még tovább kutyagolunk — most már gyalogszerrel — újabb bővizű forrásokra akadunk. Flaskákkal, korsókkal megrakott szekerek állnak előtte. A szomszéd településekről érkezettek várják, hogy sorra kerüljenek, és edényeiket megtölthessék a gyógyerejű borvízzel.
Kissé távolabb furcsa jelenség tárul ámuló szemeink elé: a pataktól nem messzire a földből — ott a semmi közepén — egy füstölgő, fekete kémény áll ki. Közeledve a jelenséghez odaigyekvő embereket érünk utol, akik egy-egy karót, faágat cipelnek magukkal.
Hiába kérdezősködünk, csak azt válaszolják, hogy majd meglátjuk, ha odaérünk.
Valóban meglátjuk: egy vesszősövénnyel körbevett szobányi vízmedence. A közepében kiselejtezett mozdony kazánja. Körülötte a vízben fapadok s a gyógyvízbe merülve fájós izületeiket gyógyítani vágyók.
A hozott ágak, karók arra kellenek, hogy azzal fűtsék a kazánt, mert ez melegíti a különben hideg gyógyvizet.
Népi lelemény!
Neve is van állítólag a „fürdőnek”: nádasszéki gyógyfürdő, de az idelátogatók tréfásan csak úgy emlegetik, hogy banyaáztató.
Mondják, nagyon jót tesz láb és hátfájásra.
Az történt a napokban — amint híre kelt a gyógyhatásnak —, hogy taxival hoztak a városból, Székelyudvarhelyről mozogni alig tudó asszonyt. Ölbe vitték be a drága gyógyvízbe s ott üldögélt jó félóráig. Akkor aztán a saját lábán szaporázott ki a medencéből, amikor valaki ijedten felkiáltott: „jaj, ott a medve!”
(Lehet nem is volt igaz, de azok a vásott kölykök jót kacagtak az okozott ijedelmen.)
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: dr Bige Szabolcs-
