Tanuljuk tisztelni az embert, a környezetet…
Csak aki ugyanúgy érzi és érti,
mit súgnak a házak és terek,
Mit csobog a Gyöngyös vize,
Mi a fenyvesek üzenete,
Mi az értelme a gyárkémény füstjének,
hova vezetnek a zsúfolt utak,
Mit rejtenek a kézfogások,
szomorú vagy vidám szemek,
Csak aki látja az Embert az Emberben,
holtnak hitt anyagban is az elevent,
Tud örülni a virágnak, gyermekkacagásnak,
aki úgy tud adni, mintha kapna,
Nyitott szívvel kel minden napra…
Tudja mi az: Tisztelni, szeretni,
Aki érti a fényeket,
Csak az olvassa versemet…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Bősze Éva