sötét van
idebenn
falak közt
idegen
álom lebeg
de amott
az ablakon túl
magasan hegyek
fölött fekete
felh?k között
valami jön
remeg
várakozás
csendje
csepeg
lassan telik
az id?
kel? nap
sugara
nem hoz
nyugalmat
félelmek
áramlanak
tovább
fohász születik
ajkak közül
szökik
nyelvet ölt
a magány
tükörben száz
talány
néz vissza
halovány fényben
lobban
a gyertyaláng
viasza csorran
s az ablakon túl
szürkül a fény
fázom
elveszett
a remény.
