Bonifert Ádám : A végtelen id? egy pillanata

Nyomtatás

Játszani indul a szél a magasban,

lába nyomában a lég kavarog,

csenget a csillag, a hangja ha kondul,

s jönnek a rét üde illatai.

Porszemek élnek a tánc örömében,

suttog az éjjeli dalszerenád,

napsugarakban, a fény delejében,

hozza a hajnal egy új napomat.

Fekszem az ágyon, a reggeli csendben,

éjjeli álmokat ?riz a szem,

elteszem önmagam, eljön a másik,

az, kire vár napi harc, csata is.