vegyes

Bella…

Megkéseltek esküszöm az este,valami ócska lotyó végett.Bellának hívták gyöngy volt a teste,szemében mind a hat világ égett.   Hófogán villogó Déli-sark,sziszeg? nyelve omló jéghegyek.Sóhaja zúzmara, lángoló part,édes nyála olvadó gleccserek.   Ében hajában Afrika mélye,és szavannák szajha népe dobolt.Ajkán elejtett [… Tovább]

Vers

Másodikán

I. Másodikán a magány nem találta aszámom, hát úgy döntött, nem hív.Bezzeg harmadikán a telefonpökhendi depressziót csörgött,míg a képzeletem nélküled a csókodon ücsörgött. II. Másodikán ünnepi tónust kevertaz égi paletta.Bár hipnotizált a pernyebalett a t?znél, így is láttam, eljötta napbarnított [… Tovább]

Vers

Zseblakó

Kiestem a zsebemb?l,de hagyom! (a zseblakók nem halnak meg) Talán bebújokmásokéba:Talán egyzsebbe rejtett,üres keszty?benfelejtettb?rdarabot keresek. ?az az Egya rámmutató,az ujjászület?:B?rred?-labirintusbanvesztesként bolyongósimogatás

Humor

Min? mal?r

Disznóölés Varga-módra… versben, sok humorral!   Min? Mal?r.   Elmondok egy dolgot, bár kínos az eset, Talán meg sem történt, tán bizony megesett. Hideg téli reggel disznót ölni jöttek, Tanakodtak csendben, nagy terveket sz?ttek.   Hangos lett a pitvar, várnak [… Tovább]

Egyéb

PAUL VERLAINE: Naplemente

Halvány esti fény-ben dereng a táj,bíborlángban ég,és a nap leszáll.Szívem is busong,el sosem felejtoly sok bánatot,múlt emlékeket.Lelkem egyre sír,bús melódiátnap fényével ír,s néhány furcsa árnyszáll csendben tova.Pár halvány sugárjátszik, míg a naphalkan sírba száll… Eredeti francia szöveg: Soleils couchants Une [… Tovább]

Vers

Kedd esti monológ

Ma este összekevertem a Pet?fitaz Árpád híddal,mint egy ostoba mondás,a szezont a fazonnal.Veled miért nem lesz pletykalap-primitív,sohából azonnal?Ez zötyköl?dött a fejemben -lehagyott a HÉV,a bicikliúton futottam-,meg hogy tiltott terület a szád.Arrébb a lommatrózos naszád részegen mulatott a kiköt?ben,kínáltak,hátjókorát húztam a [… Tovább]

Vers

Ephata XI.

Részlet Ephata – álom egy ablak üvegén című kötetemből     XI. (meghajlott jegenyék)   és eszembe jut még az autóút a célba futó a beteljesülés fölé óvón hajoló a végkifejlet felé egymásba folyva rohanó út menti fákkal a szemhunyásra [… Tovább]

Hit

Megpróbáltatás

Bekerített a szorongattatás…   Elfonnyadt a virág a tenyeremben K?szálak zárták le az ösvényt a hegygerinc felé Biztonságosnak hittem a tengert és jégtömböknek ütköztem a vizek közepén Bekerített a szorongattatás… És Te ébren várakoztál lelkem ölén!

Vers

Alakzatok között evezve

Életünk alakzatok között zajlik. Kereszteket hurcolunk, négyszögekbe zárva korlátozzuk önnön szárnyalásunkat, háromszögek csapdáit kerügetjük, körbejárunk élethelyzeteinkben, kérd?jeleket oldunk fel számolatlanul. És még mennyi alakzat között evezünk az élet tengerén….  Keresztem vagy   szögetvertélbelémsajgósebetvájtál testembe és lelkembe emberi sorssalelillantál, mint a [… Tovább]

Vers

Félhomályban

Sorsszerű szó Pitvarnyi pirkadat Pupillák tüzében Felejtek. Engeded   Csendízű kéj Maroknyi élvezet – Halkszavú éj Megsarcolt karcolat   Éjszínű csend Néma parancsolat Mélyszínű kín Ökölnyi képzelet   Időtlen hajnalok: Elindulsz. Érkezem Fényszagú, halk Karcosult kárhozat   Kifakult álmokon Léleknyi [… Tovább]

Egyéb

botorságaim

…valami ars poetica féle… kis dolgok lassan csurgó nagyságaegy csésze emberséget hagyott asztalomon. *** két dolgot akarok:szabadgondolkodástés veled megöregedni. *** tudom, néha bánthogy nem bírok megbocsátaniés szó nélkül löklekannak, aki legtöbbet ígéri érted. *** elkötelezettje vagyokegy nem létezõ világnakamiben az [… Tovább]

Vers

ismétlődő

kifaragott tekintetbámulmereventudomcsak elmúlt nyarak lesznekmegint öregszem éscsillaghullás éjszakáknincsjeibõlnem adhatok nekedremegõ melegetharminckét évsûrûjében várlakhogy kivetkõztessebbõl az irtózatosegyensúlytalanságból.

Novella

Safranek Farkas – a peches üstdobos

–   Wejnemöjnen Ikewainen a finn vendégkarmester, szép emlékkel akart elbúcsúzni a kedves várostól.  Ezért a biztos sikert szavatoló „Jerikó pusztulása” című Hochhauser darabot tűzte műsorára; azt a bizonyos remekművet, amiben az üstdob rögvest bravúros négyszer ezres dübörgéssel elkezdi a [… Tovább]

Vers

Még

Szétfoszló érintéseink emlék-templomain Keresem mi lehettem volna egykor rég. Lelkemben tövismaradványok bontják le Éled? vágyaim bedeszkázott testromjait.   Ölel? tenyereddel, évezredek magányával Simítsd lágy húsvirágok hangjaivá még Szerelmed mámoros várótermeiben A bennem él?, békére sóvárgó, Állati lényt.

Vers

Lélekfoltozó

  Ébresztő!  A vézna álom illant. Elvonult, hát rázd meg köpenyed! Dallam után nem eped a lant, lombod tépi fáradt gyökered.   Érintett pár viasz szemű isten, rám feküdt több üres haldokló, cinkelt lapra tettem mindenem, csókért lettem lélekfoltozó.   [… Tovább]

Elbeszélés

A hal álom

Azt mondják a szerelem megállítja az id?t…     A hal álom   Folyton ezek az álmos, ny?gös reggelek. Papa utálta az egész reggeli tortúrát egészen addig, míg az els? cigarettáját megsodorta, és leöblítette a füstöt a reggeli kávéval. Az [… Tovább]

Vers

Egy vers a szerelemről

Most vidáman cinkosak a csókjaid,s feléd nyújtom seb nélküli karjaim,hogy óvjam törékeny üveg csontjaid.   S ha piros-véresek lesznek csókjaid,majd feléd nyújtom vörös-véres csonkjaim,hogy megforrasszam szilánkos csontjaid.

vegyes

tornyok

én féltem a templom falán a képeket a megfeszített Jézus miatt álmodtam éjjel rémeket magam vagyokkifelé nincs mászajokhevenyészett csenditt belüloltár el?tt a papistenes énekimaáhítatfejkend?s asszonyokrózsaf?zért morzsolóinas kezenagyanyám szigorútekintete legyek csendbencsendben legyekmagasztosan zúgfenn a karzatonaz orgonaemlékeimbenígy maradt megártatlanságom kora én féltema [… Tovább]

Vers

Ephata IX.

Részlet Ephata – Álom egy ablak üvegén című kötetemből     XI. Évszakok   Ez a hajnal sosem ér véget. A hó elolvadt. Egy kis japán kertben kóborolunk: én és a pirkadat. Lágy fényeddel hegynyi üstököm simítod: fehér vagy, mint [… Tovább]

Vers

hályog-effektusok

arcodon tüskékszemed mocsárszínûki tudja mióta várszés én hányszormentem el mellettedaztán veled feküdtemmással ébredtemmonoton liftezésekbe zártalakmíg tealevélbõl szõttábrándokba menekültem te mégis mindig itt voltálde én alig láttalak a hályog-effektusokfolytonossá váltaksûrû egymásutánbanzsibbasztottalakszürkére-zöldremagamat megrózsaszínre untamhogy elviseljútjaim egyre keskenyebbekés félek visszanéznipedig tudomkell valami másvalami [… Tovább]

Vers

A két Corinna

    I. Az éj pokrócán pontnyi foszfor-látomások A régi puha párnára hajtod fejed újra – a felhő fodrait glóriád derengése színezi otthon-sárgára a látóhatáron. Felnézek, és a szél égeti arcomat: az ágak árnyékokat hajtanak.   II. Emlékszem még. “Arcodról [… Tovább]

Vers

ODA-VISSZA

oda-vissza – azaz, önkéntesek határtalanul –   mi együtt a pécsi nyárban, utcákon és tereken, buszokon és padokon, száznyolcvanezer ember között, körbe-körbe nyüzsögve, pörögve, szeretve ölelve, birkózva, vitázva, álmodva, zenélve, egymásra figyelve az esti t?z körül ülve, piálva, (néha) dolgozva, [… Tovább]

Vers

Szférák rabja

Kató Tamási Melinda Andrea fotója   parányi világok fölé istennek születtél vagy inkább tiszta lelk? hóhérnak ki naponta ezerszámra hajtja végre a halálos ítéleteket mit sem sejtve talán éppen nevetve zúzod össze az alsóbb szférák láthatatlan csillagrendszereit s még b?ntudatot [… Tovább]

vegyes

játék

úgy múlik el ezaz élet ishogy nem dobtamhatost a kockánde rulettem pörögs a Nemezismajd röhög agyamkiloccsant mocskán kocsmák kárókkurafik dámákcinkelt éveima jobbnál jobb lapokvörös és feketefilléres drámákdupla mákatvagy semmi holnapot most utolsó partia kaszás keverezt a percetmár aranyban méria tiszta [… Tovább]