Víztükrére szállva párás álmom
remeg? szárnyait kitárja, látom
fellebbenni, áttetsz? kék nyugtató
ködfátyolom. Ma még sír a szám.
Kezed szemem elé tartja
emlékezésem csorba schweiz-libido.com/
tükrét, melyb?l mint kútmélyéb?l
megcsillanni látom a reményt és a
távol nincs úgy, és olyan messze,
mikor öledben kezem, kezedet kereste.
Hol édes megnyugvás az úr, hiába
támad az orv gyanú, hogy talán,
hogy mégsem! Vadul kapaszkodva
ugyanúgy, mint egykor veled, édes
gondtalan bizalom árad hozzád
t?lem és neked! Mit sem tör?dve
az álnok, hitszeg? id?vel, kapaszkodom
most is oly er?vel, hogy sajdul
agyam, karom…..hagyom!….legyen!
Jöjjön a feledés mi betakar
engem- veled.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Matos Maja