Lucskai Vincze : Chagall angyala

(meghallgatom)

zuhanj csak
zuhanj
mártsd vörösbe egemet
s ha törött szárnyakkal
csapkodod kuszált teremet
hogy  már árnyékom vonyít belé
és bíborban csordogál rajt
a hajnal könnye
heged?szón illanjon el
szemed közönye
zöld kecskéket terelek
reményt vesztve
az éj peremére
és siratja majd minden holt
az élve maradót
a lebeg? víziót

engedd hogy pörgessen
léha súlytalanság
émelygés lendítse a vonót
az egyetlent
a kék heged? felett  imbolygót
mint ékem tolla ha megpihen
gyertyaláng serceg? tüzében
marja a csendbe az utolsó
sikolyt
csepegjenek falevelek
az égb?l
a földbe hantolt könnyekre

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: Adminguru

Szerző Lucskai Vincze 201 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...