Arany Tóth Katalin : Szótlanul

Nyomtatás

Most hallgatsz…

mert a bánatról könnyebb szólni,

mint leírni a reményszín?,

szívnek tetsz?, boldog perceket.

Stigmaként égette létedbe

Sorsod az örökkévalóba

küldött jeleket, hogy ne feledd:

szolgálat az Élet. Alázat,

s kérdéseidre benned term?

felelet, hogy megtanulj látni

világtalan szemmel, hogy érezd

az üresnek t?n? tereket.

Hisz' volt id?, mikor a magány

lelket feszít? szorítása

kékül? er?vel fojtotta

örömre, s elégedettségre

született vágyszomjú életed;

s mert kínjaid levetni vágytad,

hát jó mélyre ástad fekhelyed,

hogy kegyelmet remélve sóhajtsd,

és hitednek gyolcsába forgasd

az elárvult, könnyes éveket.

Most hallgatsz…

s mert Isten áldó érintését

szavakká formálni nem tudod,

hálád halk imába foglalod

– megköszönve a szándékot, mely

irgalmas szívébe fogadott;

s mit a sokaság láthat rajtad:

az csak kitárt lelkedb?l nyíló,

arcodra simuló mosolyod.

2007.