Merd ki a csendet

(meghallgatom)


merd ki a csendet
katedrálisodból
tikkadt szorgalommal
katedrálisomból
merjük ki a csendet
az utolsó cseppet
és kényszerítsük térdre
a konok oszlopait végre
terednek
teremnek
ránk ereszkednek
a kupolák remegve

jegenyék levele
ezüstfehér hátát mutatja az égnek
visszájára tárt világában élnek
elégnek
szavadat várják
szavamat várják
míg elégnek

cizelláld az anyagot
bátran
bronzba öntve zártan
kitudja mióta várja
formázatlan várja
vés?d hogy feltárja
ritmusát a sorsnak
a zilált buroknak

és szelídítsd barnává
a feketét az árvát
rég várja már
mindenki másképp cizellál
öntsd a bronzot a kemény anyagot
a lehelet vonások
terítsék rá lelked
nem feledve lelkem

karcolj belém gyepl?t
indulat fékez?t
és vonszolom majd
mint vándorköpenyt
a magammáválás
szurdokát

Szerző Lucskai Vincze 200 írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...

3 Komment

Hagyj üzenetet