Embriópózba présel az ég.
Didergő dárdákat döf belém
a végtelen.
És álmom valóságba lógó lába
a halandók szűk ritmusára
lép velem.
Meg a te tébolyodra.
Te, aki
a ma koldusát a tegnap
ál-trónjára ülteted,
és a leplezett rés helyére
a pénzre váltott űrt veted.
Mondd minek kell a fül neked,
ha nem ébred a hallás?
Minden napra más vallás.
Megunt szentek szobrait
önző falánksággal
szétvered,
míg a lét évekbe láncolt lába
sóvárgó sírod felé
lép veled.
