Vers

Az idő rabjai

Az id? rabjai, ha szabadulnakarcukba csap nyirkos hideg.Zsebükben szabadságfillérekcsörögnek, tudatukban még beléjük rögz?dött börtön életük pereg.Múltjuk halott sorsot temet,jelenük kopott filmtekercs,jöv?jük gyilkos kardként felettük lebeg,nyitott szemükben nem csillog emlékezet.Leadták mikor beléptek, leltárba vették,visszakapni nem fogják soha.*A vonat robog velük, messze.Id? [… Tovább]

Vers

Egy értéktelenné lett évfordulóra

Valaki, akivel egykor együtt “sodródtam”, felhívott, hogy emlékeztessen egy évfordulóra. Ezzel a verssel feleltem neki.   Voltál a múltam s nem vagy jelenem,nincs már nyomod a hagyott jeleken,szakadt felh?vé foszlott szét régen,ragacsos mázas minden emlékem,csukott szememben a könny kiszáradt, besz?kült [… Tovább]

Vers

Üzenet az Utókornak

porban fekszem t?zokádó sárkány tárja karjait mögöttem     porban fekszem   t?zokádó sárkány tárja karjait mögöttem   lángnyelve izzón várja halott testem s a remeg? félelem rémülettel vegyül el bennem   kiáltanék – de kinek?   eleven halálom keserves [… Tovább]

Elbeszélés

ELVÁGYDÁS 1.

Egy költözés hiteles története                                                                Els? fejezet                                                                MATRIX                                        Avagy: „Minden, aminek kezdete van, véget is ér."              2007. január 1. hétf?   Évekig hittem, hogy csak a jelen a miénk; nincs múlt és nincs jöv?. [… Tovább]

Vers

Érzések viharában

* Pihennem kéne: -egy kicsit elvonulva, a világ dolga most nem érdekel. Elfáradt lábaimon még a tegnap súlya, lépéseim nehezednek: – béklyókat cipelnek. Szemerkél, elered lassan az eső: – érzem már, érzem a föld illatát… Távolabb madár száll: – remélem [… Tovább]

Vers

Vízkereszt

A csillogó karácsonyfát vízkeresztkor leszedtem. Megfosztottam ékeitől, a teraszra kitettem.   Elnéztem őt, mily csalódott. Csupaszon is mily sudár! Boldog volt, most szomorú lett, hideg télben félve vár.   Mi lesz vele? Tűzre kerül ?Lehetne még koszorú! Ha vidámság nincs [… Tovább]

Kisregény

FEKETE-FEHÉR: IGEN? NEM? BEFEJEZŐ RÉSZ

Az írás az Er?szakok c. kötetemben jelent meg (Tinta, Atlantis Centaur)                                                                                            „Ez a komputer átka! Már megint millió reklám, meg pénzkér? levél" ââ?â?¬ sopánkodik Anna, amikor kinyitja a levélszekrény ajtaját. A színes prospektusok lavinaként zúdulnak a padlóra, [… Tovább]

Vers

Id?ben

Elpercegnek a percek, tova. Eldödög lassan egy óra, Elsétálnak a napok Elrohannak a hetek, S vissza se tekintenek A hosszú hónapok. Még a kézen fogott évek Is mind elengedik egymást. S végleg kihull az emlékek Kezéb?l a kézfogás. Mint egy [… Tovább]

Vers

Magányos kábulatban

Tudod-e, hogy mi a magány? A magány, amir?l e lapban is több írás jelent meg mostanában.   Mondd, jártál-e már kívül a világon, hogy senki nem volt, aki visszavárjon, ringató bódult remegés, megcsaló kábult ölelés reád talált, karjába zárt, lelkeddel [… Tovább]

Egyéb

Miben vetélkedjünk?

Ami a legkönnyebben mérhet? a teljesítmények vetélkedésében, az a mennyiség. Magam is, jobb híján, a mennyiség b?völetében élek. Évente legalább 365 „blogom" jelenik meg. Amikor a Magyar Nemzetben vagy a Népszabadságban  közöltem napi jegyzeteimet, az évi 312 írást jelentett, hisz [… Tovább]

Vers

A titok

Megismerhet?-e a szerelemben társ másik ember? Megismerhet?-e a N?, a sajátos, öntörvény? ember, a férfi párja. És egyáltalán: szabad-e törekedni a másik fél titkainak megismerésére? Elvárható-e, hogy a n? is és a férfi is feltárja a maga bels? (titkos?) világát? [… Tovább]

Kisregény

FEKETE-FEHÉR: IGEN? NEM? X.

Az írás az Er?szakok c. kötetemben jelent meg (Tinta, Atlantis Centaur)       ââ?â?¬ Martin!   ââ?â?¬ Edmund!   ââ?â?¬ Ezer éve nem láttalak! Jó színben vagy!   Anna hajszál híján felnevetett. Bemutatkoztak.   ââ?â?¬ Martin Pécsen tanul az [… Tovább]

Humor

Egy vámpír délutánja

Nehéz leszokni a vérszívásról. Úgy fél négy felé Kiss Jen?né hivatalvezet? idegesen sandított az órájára. Bal fels? szemfoga igencsak viszketett. Ahogy véletlenül a szomszédos íróasztalnál dolgozó gyakornok hamvas és ránctalan nyakára esett a pillantása, alig bírt elfojtani egy mohó kis [… Tovább]

Egyéb

A skótszoknya melléklete

Voltak világnézeti barátaim, most több a világhálózati haver. S mindegyik küld rövid mozgókép-vicceket, szórakoztató montázsokat, melyeken II. János Pál pápa nagycsecs? ifjú hölgyeket mustrál  a számítógép monitorán, egy ház építése pedig leáll, mert az állványzaton a simító-vakolást, azaz glettelést  karcsú, [… Tovább]

Vers

George Coşbuc: Anyám

Fordítás – javított változat *     Sziklák közt gyorsak a folyók – Üvöltve hömpölyögnek, A nyárfák nyirkos alkonyon Örök bánatot zengnek. Összefonódott ösvények Visznek a malomba – Ott látlak anyám, téged A kicsinyke otthonban.   Te fonsz. A kályhában [… Tovább]

Vers

El?szó

:::::::   Valami még itt van      lelkem börtönébe zárva  itt dörömböl bennem, lázasans kitörni készül? vulkánkéntfeszíti a szavak és dalok       szerény burkát.   Megriadva érzem ereimbenszívem monoton mormogásátahogy percenként hetvenszerdobbantja, Tündér ! a neved.S ez éltet? dobbanássalküldi szét az Üzenetetminden [… Tovább]

Novella

FEKETE-FEHÉR: IGEN? NEM? IX.

Az írás az Er?szakok c. kötetemben jelent meg (Tinta, Atlantis Centaur)   IX.    Anna örömét lelte az ingecskékben, a falatnyi horgolt cip?kben ââ?â?¬ minden kirakathoz odatapadt, ha kisbaba ruhákat fedezett fel benne. Anyáék pedig meg?rizték a mesekönyveit ââ?â?¬ Anna [… Tovább]

Novella

Van, amikor már késő

Életünk telve van elszalasztott pillanatokkal. Amiket utólag gyakran megbánunk, de akkor már kés?, már nincs mód az elszalasztott esélyeket helyrehozni. Ennek mélyebben fekv? oka abban van, hogy a történések pillanatában nem mindig ismerjük fel az esetleges tévedéseket. A madár naphosszat [… Tovább]

Vers

B.Ú.É.K.

B-efúj a szél az ajtóréseken O-lvadó hópelyheket hoz nekem L-evéltöredéket sodor fagyosan D-acosan kér hogy bontsam ki magam O-lvassam fel amit beleírt az élet G-yöngybet?i közel sem értek még véget Ú-jra véget ér mindjárt egy esztend? J-ó és szép is [… Tovább]

Vers

A tél ajándéka

* A tél fagyos kezével végigsimít a tájon, zúzmarás leheletével rajzol a fákon. A házak ablakára jégvirágot fest, irigykedve nézi rajzát a hideg téli est.   Kandalló melege olyan hívogató, ropogva ég a tűz, míg odakint hull a hó. Nagy [… Tovább]