P. Tóth Irén : George Bacovia: Hideg

-fordítás-

Tört kerítésnél állok,
És ázott levéllel fújdogál a szél-
Csúnyább vagyok, aszott,
Izzadt üveg a hidegről mesél.

 

Mint egy régi vers, olyan ez az ősz
Az utcán, mely a völgy fölé hajol-
Nők szoknyája az úton előttük köröz,
Egyikkel többé nem leszünk egy pár, semmikor.

 

Papírt, virágot cibál az ősz
Szomorúbb a messzi szakadék-
Rakjatok tüzet naponta többször;
Ó, biztos szomorúbb a távoli szakadék…
Hópihék szállnak, eltévedők…

 

Frig

Sunt lângÃ?Æ? un gard rupt,
Ã?ži vântul bate cu frunze ude –
Sunt mai urât, sunt supt,
Frigul începe sticla s-o asude.

Pe strada aplecatÃ?Æ? la vale
E-o toamnÃ?Æ? ca o poezie veche –
Vântul împinge fusta femeilor în cale,
Cu una din ele nu mai putem fi o pereche.

Toamna rupe afi�Ÿe �Ÿi flori,
E mai trist departe-n prÃ?Æ?pÃ?Æ?stii –
SÃ?Æ? faceÃ?£i foc pe zi de mai multe ori;
O, trebuie sÃ?Æ? fie trist departe-n prÃ?Æ?pÃ?Æ?stii…
Fulgi de zÃ?Æ?padÃ?Æ? rÃ?Æ?tÃ?Æ?citori…

 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Adminguru
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.