Történetem f?szerepl?je Vereb szuszter uram. Nem volt ? a falu bolondja, mégcsak suszter sem, inkább olyan józan paraszti ésszel megáldott tréfamester hírében állt. A 40-50-es években élt a mi falunkban, de történeteit, anekdotáit ma is mesélik baráti társaságokban, jóíz? borozgatások közben.
Vele esett meg ez a történet:
Egyszer Miska bácsi egy tölgyfahordót gurított be az udvarába, igen keserves ábrázattal. Hogyne lett volna keserves az ábrázata, mivel az akónába belécsusszant fadugó sehogy sem akart kijönni az amúgy még nagyon is jó hordóból. Háromnapi hiábavaló próbálkozás után a helyzet mit sem változott, pedig kipróbált már rajta jó néhány eddig bevállt trükköt. Gurigatta, leste a nyílásnál, nyúlkált bele kampóval, csipesszel de a fránya dugó csúfot ?z?tt vele.
-Ugyan szomszéd! Mit vacakol avval a hordóval? Vigye el az öreg Verebhez, majd kiveszi az !
Jókor jött a jótanács. Sajnálta Miska bácsi a hordót er?sen, de a méregtöl elhomályosodott aggyal már ott tartott, ? bizony szétveri. Ne csináljon bolondot ?bel?le egy hordó!
Elgurította hát a minden dolgok tudójához, vegye ki ? ha tudja!
Útközben, mintha csak vele csúfolódna a dugó, azt kopogta ütemesen:
– Szeggyen ki! szeggyen ki! szeggyen ki!
– Szedjen ki téged az az a méndörg?s ménk?, aki belédvág!
Megkönnyebbülten ért a mester házához – végre megoldódik minden gondja egy csapásra, ha a ? kézbeveszi az ügyet.
– Vereb uram! Ki tudná venni ezt a fránya dugót ebb?l a hordóból? Sajnálnám szétverni!
– Persze, hogy ki Miskám! Hagyd csak itt.
Két nap múltával megjelent Miska bácsi a megbeszélés szerint.
– Sikerült-é Vereb uram?
– Ha mondtam, hát megmondtam! Kész van!
Miska bácsi örömmel kifizetvén a kialkudott árat, gurítani kezdte a hordót hazafele.
De mit hallanak fülei? A hordó ismét rázendít: Szeggyen ki!..szeggyen ki!.. szeggyen ki!…
Pár perc múlva mérgesen dugta be fejét a m?helyajtón.
– Vereb uram! Ha gurítom, zörög benne a dugó!
– Hát ne gurítsa! – szólt a kemény, tömör és kétségkívül igaz jótanács.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:38 :: Matos Maja
