Kevesen tudják, hogy a harcsát az édesvizek t?n?d? poétájának is nevezik. A költészetre fogékony alkatként szeret elhasalni a meder alján, elmerengve a világ körötte folyó dolgain. A délel?tti órákat rendszerint álom és ébrenlét között félúton lebegve tölti, eközben legfeljebb egy-egy arra tempózó busát vagy keszeget kap be hirtelen, csak hogy jobban menjen az eszmélkedés. A délutánt azután a munkának szenteli, megénekel hínárt és keszeget, majd a kész m?vet kistest? rokonainak mondja tollba. Amúgy ki nem állhatja önmaga törpe változatát, a látvány megzavarja egyébként nagyív? gondolatait.
Egészségére is módfelett ügyel, nemrégiben leszokott a vízipipáról és a zsíros pontyot is kerüli mióta kiderült, hogy magas a koleszterinszintje. Orvosa tanácsára még kedvenc szokásáról, a horgok szaggatásáról is lemondott. Titokban már maga is érezte, hogy mostanában kezd veszíteni korábbi fiatalos lendületéb?l, ráadásul egyre jobb min?ség?ek a horgászzsinórok. Szerencsére legutóbbi kötetének honoráriumából arra is tellett, hogy hetente kétszer felfogadja az angolnát személyi edz?nek és ismét formába lendüljön.
Bár imád fürödni a sikerben, író-olvasó találkozóra egyre ritkábban jár, úgy érzi rajongói jobban szeretik biztos távolból csodálni. Interjúkérésre viszont soha nem mond nemet, a rádiós felolvasásokat pedig kifejezetten szereti. Még akkor is, ha hangja már nem a régi, egy a torkán akadt sügér szinte teljes némaságra kárhoztatta.
Összességében azért remekül megvan, ahogy A költ? és az iszap cím? kötetében is írja: "Már nem béklyóz komor örvény, der?s folyam ragadj magaddal!"
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:39 :: Magyar Csaba
