Gősi Vali : A REMÉNY születése

 

Ha

vánszorogsz

is

sorsod

útján,

s

lelki

békéd

egyre-másra

elkerül,

ha

néma

éjen,

csillagtalan

sötét

égen

fölötted

már

a

fekete,

halálhangú

csend

feszül,

s

mint

fojtó

köd

téli

tájra,

a nyugtalanság

jéghidegen

rádterül,

csak meg ne állj!

Még menj tovább!

Már célba érsz

és vár a fény!

Csitul majd

a

rút

gomolygás,

bús

terhével

végsőt

jajdul,

mint a

tél,

ha

hószín

ágyán,

tiszta

gyolcsán

szivárványos

szép

tavaszlány

áldott

álmát,

édes

titkát

betölti

a

szenvedély,

s

fájdalmas-szép

kínsikollyal

születik

a bíborfényű

békesség,

az

új

REMÉNY.

*

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 288 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/