Arany Tóth Katalin : Ma éjjel…

keringve szálldogált a sötét égen át,

majd megpihent a vágyak csöndes rejtekében,

s ölébe vette lágyan, szívem zsarnokát.

Bennem még b?szen dúlt a múlt vad haragja:

– mint törvénynek be nem tartott akaratja –

romboltam hitet, szerelmet, Sorsot tagadva

– láncra verve vártam a béke h? szavát.

Ma éjjel ráhullott lelkemre egy álom,

elcsendesítve dühös dacom vad szelét; 

(régóta tart már, hogy a magány útját járom,

s hagyom, hogy életem a bánat tépje szét)

Ma ölében ringatott egy édes álom

s kérd? sóhajomra hajlott egy felelet:

„Könnyekbe bújva ne várj soha kacagásra!

Ölelni Fényt csak szabad lélekkel lehet."

2006. november 4.