Lucskai Vincze : Lampyris rajzol íriszemre


avagy egy mécsbogár tánca

éji fuvallat
tarantella táncát
f?szálak járják
s én ejtem lelkem
a vonagló világra
felfogni
talán
karját kitárja

mikor is ültem ki az éjszakába

tarisznyám alatt
verg?dik rég
a savanyú hold
vagy árnya
ki tudja
mire vet?dött
hamun érlelt vágya

guillotine-on nyög szivarvég
felizzik
mint szentjános potrohán
a mécses
barackszagú éjszakában
csalogató fények

ültetném ?ket körbe
s arcom élén csorbulna árnyam
befognám
izgága rítusát a mának
mire várnak
mire várnak

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:39 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...