Bodor Pál (Diurnus) : A sárlavinában nincs judícium

Júlia egyre furcsábbakat álmodik. Dombtetei házunk álombéli változatában bokáig sárvíz, s mennyezetig b?z. (Álmában is szagol?) Tekn?sbéka fej?, krokodilszer? hal fúrja föl magát a padló sártengeréb?l, majd tizenegy szürke, kék szem? (!) kiskutya vonul ki szigorú nagyságrendben az elidegenült lakásból. A legkisebb: gyerekarasznyi. Vajon hogyan számolta meg ?ket álmában? Vagy ezt is, mint álomban sok mindent, egyszer?en csak tudta: tizenegyen vannak. Id?s házaspár pálcából permetez, fert?tlenít, a lakás már az övék, t?zhelyünk már kint, a folyósón, a többi új társbérl?ével. A gang: civil menekülttábor. Két néma protestáns lelkész. Gondolkodó kisemberek gettója.

A képerny? véres. Niagaraként hömpölyög be a rémület. Folytatásos apokalipszis. A kisebb szörnyek a paplanom alá bújnak. Kint forrón olvad a füves föld, távoli, trombitaszer? atomfegyvereken játszik tüntet?k milliárdja.

De mintha az álom er?sítené immunrendszerünket: talán mégsem ilyen szörny?, ami jön. Jó rosszakat álmodni, ha valamivel enyhébb valóságra ébredünk.

Minden jó és rossz az embert?l való. Mert rossz ugyan a földrengés is, az özönvíz, a villámcsapás, a sárlavina – de nincs benne judícium, morális akarat, ahogy az ég sem jóságból kék, a sugárzó nap sem szeret. Csak van, mint a cápa. Meg a rózsa. S a tüd?rák.

Sem a gyógyulás a halálból, sem a f?nyeremény, a menekülés a romok alól, a szerelem, a gyönyör – semmi sem teszi jobbá az embert. A politika sem képes jóra oktatni, bár néha azt akarja. A politika végzi a dolgát. A lendkerék sem Bachot játszik.

A gonoszság tanítás nélkül is terjed, mint a t?z. Oltani nehezebb, veszélyesebb, önzetlenebb. A legkönnyebb: lángra lobbantani valami gonoszra, gy?löletre óriási közösségeket. A legnehezebb, a reménytelen illúzió: a szeretet hittérítése. Furcsa módon végül majdnem mindig gy?löletbe fordul át: azt hiszi, a jóságot védi. Ha gyilkol, kínoz, máglyára visz: csak jogos önvédelemb?l. A fanatikusok gyógyíthatatlanok, mert biztosak benne, hogy jót cselekszenek.

Legutóbb szerkesztette - Bodor Pál (Diurnus)