Gábor Imre : Kommunikáció

Nyomtatás

all sunshine makes a desert

( George Bernard Shaw )

Igazán nem takarékosságból, vagy egyéb negatív indittatásból nem fordítottam le ezt a magvas idézetet, hanem abból az egyszerő okból, hogy nem éreztem szükségét. Az ugyanis a tapasztalatom, hogy ha valakit érdekel valami, és valódi válaszokat akar kapni, akkor a minimum, hogy kérdez, vételre áll, kinyílik, megtanul kommunikálni, és először is megérti, hogy az érdeklődés az ő állapota, tehát neki kell észrevennie, megértenie, és kibírnia a válaszokat. Ehhez a legkevesebb, hogy nyelveket tanul, aminél sokkal nehezebb a kisugárzások, a jelek, a testbeszéd, a csend, a semmi, a tekintet, a felhők, a kövek megértése, pedig tőlük többször kaphatunk választ, mint a szavaktól.

Sajnos, még magam is sokat szenvedek attól a beidegződéstől, hogy néha csak a világosan elmondott, vagy leírt válaszokkal tudok valamit kezdeni.

Káros szenvedély : Kárt okozó, ártalmas sodró erejü érzelem, ösztönzö vágy, erös, önkéntelen törekvés (ld. Értelmező szótár).

Mindig is óvta magát ettöl az ember, különösen, ha nem ö maga volt a szenvedély rabja. Még szerencse, hogy az országgyűlés tagjai közé legfeljebb csak dohányosok kerülhetnek be, de talán már ezt sem kell soká eltűrnie a káros szenvedélyektől mentes többségnek. A marijuana hívei mindenesetre alulmaradtak a minap, ezért nyugodtak lehetünk, van aki vigyáz ránk, az országgyűlés nem enged a liberális csábításnak.( A kábítószer haszonélvezőinek még több képviselőt kell megvesztegetniük….)

Önköltségcsökkentés – Ez első látásra szimpatikus törekvés, amit az értékelemzés prófétái a matyómintás villanykörte példájával népszerősítenek, mondván, meg kell takarítani azokat a költségeket, amelyek a termék alapfunkciójának betöltéséhez feleslegesek. A helyzet azonban ezzel is ugyanaz, mint a többi káros szenvedéllyel: az eleinte pozitív igyekezet egy idő után a visszájára fordul , s kifejezetten rombolóvá válik .

Ha a pénz utáni hajsza már elég intenzív, a termékek többségének alapfunkciójává az ELADHATóSáG válik, aminek legfontosabb összetevői az ár, a csomagolás, az ígéretes tájékoztató anyag, s a reklámkörnyezet egyéb elemei, s csak ezután következik az eredeti funkció, amire már alig marad pénz. Éppen a napokban hullott szét darabjaira néhány hete vett, pár lécből álló kenyérszeletelőnk, amit ötven éve még össze tudtak úgy szögelni, csapolni, enyvezni, hogy egyben maradjon.

Ma már pár csepp ragasztó elég, hogy az eladásig összetartsa a darabokat, s a megspórolt szögek, kalapácsok, percek ára bőséges kárpótlást nyújt az egymástól elszigetelt, érdekeiket csak a szervezett módon érvényesíteni tudó fogyasztók alig hallható háborgásából fakadó elenyésző keresletcsökkenésért. Elvileg. Gyakorlatilag azonban nem csökken a kereslet, hiszen lehet, hogy ugyanabban az üzemben gyártanak – ötszörös áron – stabil, tartós, TÜV tanusítvánnyal ellátott, olasz design szerinti kenyérszeletelőt, amit sokkal könnyebb eladni ésszerőtlenül magas áron, ha az olcsó alternatíva nyilvánvalóan pocsék.

Tudni kell azonban, hogy az olcsó és a pocsék közötti egyenlőségjelet csak néhány évtizede tűri el az egyébként hallatlanul szigorú „közerkölcs”, mióta a médiákat a kereskedők uralják, a reklámok mellett az egyéb műsorokban megkérdezett „szakértők” véleménye vezérli a nézők tudatát, s nem a szomszédasszonyokkal folytatott egészséges eszmecsere.

A probléma behálózza az egész életet. Nagy erő kell hozzá, hogy az ember azt mondja : gazdag vagyok, mikor mindenhonnan azt hallja, hogy szegény vagy, mert keveset keresel, nem tudod megvenni amit mi el akarunk neked adni. Gyere, segíts eladni a többi szegénynek, akkor beveszünk a buliba. Éljen a multi level marketing.

Itt ülünk a tűz körül, s a sötétben tompa dübörgés hallatszik. Jön az ár. Félünk. Fázunk. Rádobáljuk a tűzre a maradék fánkat, s örülünk, ha valaki mesélni kezd, s egy időre eltereli figyelmünket a kilátástalan helyzetünkről.

Az imént láttam egy rózsát . Soha nem tudnék ilyen szépet csinálni. Egyszerően csak megvettem a boltban. Mégsem érzem, hogy az enyém. Nem is az. Hiába tudjuk, hogyan kell elültetni, felnevelni, és eladni. Nem tudunk rózsát csinálni. Becsapjuk magunkat. Ha leülnél elé, és alaposan megnéznéd, rádöbbennél, hogy ez egy ajándék, amit kaptál valahonnan és nem adtál érte semmit.

Az egyensúly a legfontosabb. Van neve is : lelki egyensúly. Akinek van, az tud adni és kapni is.

Legtöbben alamizsnából élnek, titkon tudják, hogy adósok, de nem találnak senkit, akinek megadhatnák a tartozást.

Ülünk a tűz körül.