Fénytörések

 

újra és újra rád csodálkozom

ha átszelve az éjsötét eget

megérkezel és megint hallhatom

a hangodat míg álmodom veled

egy ringatózó ősi dallamon

mint napmeleg tar jegenyesoron

találkozásunk új reményt teremt

árad a fény fáradt arcodon

lebegünk a valóság felett

tenyeredhez bújik homlokom

átkarollak; csöndünk végtelen

e végeérhetetlen hajnalon

 

 

Meghívó:

 

Győri Könyvszalon rendezvényei 2017., és Gősi Vali: Misztériumok című verseskötetének bemutatója

 

A 2017. november 17-19-e között (9022 Győr, Győri Nemzeti Színház, Czuczor G. utca 7.) megrendezendő Győri Könyvszalon az elmúlt 15 év alatt a város emblematikus rendezvényévé, a könyv, az olvasás valódi ünnepévé vált: az eseménynek otthont adó Győri Nemzeti Színház három napra újra és újra az irodalom, a könyvek, a zene, az információ csomópontjává válik: számos könyvkiadó, és több helyszínen, száznál is több különféle kulturális program várja a közönséget. A XVII. Győri Könyvszalon szervezője a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér.

 

A rendezvény keretein belül:

 

2017. november 18-án, szombaton 14.00 órakor,

a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében

kerül sor harmadik verseskötetem bemutatójára. A válogatás címe: Misztériumok.

 

Mindenkit szeretettel várok, úgy a saját, mint a többi programra, amelyek műsorfüzete a kötettel együtt már nyomdában van.

Egyúttal köszönöm a főszerkesztő, a szerkesztők és alkotótársaim készséges támogatását, segítő figyelmét ehelyütt is. Nélkületek a kötet nem készülhetett volna el.

 

 

Ajánlóm a kötethez:

 

"Csak az a mély és szent igazság,
Amit magába rejt a lélek,"
(Ady Endre: Misztérium)

 

A misztérium személyes megtapasztalása mindazoknak az igazságoknak és kozmikus törvényeknek, amelyeket minden vallás tanít; az anyagi világunknál sokkal finomabb dimenziók átélése. Létezésünk színtere mégis az a hely, ahol a csodák - a misztériumok - a valóságban megtörténhetnek. A természet körforgása is a születés és elmúlás örök csodája, ahol valamiféle isteni rend mutatkozik meg általa. A természet részeként, annak kozmikus rendjébe ágyazódva a halál sem annyira félelmetes, feldolgozhatatlan létélmény, hanem az örök körforgás része, az élet másik oldala. S hogy mi a boldogság, mit jelent a szépség, amelyeken át a misztériumok megélhetők? Nincs pontos, mindenki számára ugyanolyan definíció. A boldogság talán a nemes és tiszta dolgokon való öröm, az ideális létezés mintaképe, tiszta ősformája, amelyről fogalmat inkább csak a megvalósult, tényleges élet ellentéteként alkothatunk. Mondják, a valódi szépség belülről, a lélek szépségéből fakad. Átragyog az emberi testen és sugárzó fényként vonzza a tekintetet. Harmóniában lévő gondolatainkból jön létre az a belső fény, ami aztán kívül is ragyogóvá válik. (Müller Péter Benső mosolyként jegyzi azonos című művében.)

Az élet – ezer apró örömével – megjelenik előttünk, de mire megtanuljuk igazán értékelni, addigra lassan véget ér; a természetes elmúlás lassú fáradással figyelmeztet az élet végességére. Ám, ha kirajzolódik közben a létezés csodája, egyúttal a teremtés dicséretévé lesz, azokkal az emberi értékekkel egyetemben, amelyek a feltétlen szeretet, szerelem jegyében az egymáshoz vezető utat is jelölik. Hogy a létezés misztériuma mekkora erővel bír, bizonyítja az is, hogy felnőttet, gyermeket egyaránt a hatalmába kerít a mindennapi élet képeiből kirakott kaleidoszkóp, a lét színes gazdagsága. Különös intimitáson, gyermeki rácsodálkozásokon át tárul fel igazán, mi mindent rejt az, amit életnek nevezünk: egy gyermek mosolyát, esteledő tájat, az ősz aranyló színeit, a születő napot, vagy napnyugta idején a vöröslő-vérző égboltot, az érlelődő gyümölcsöt, az őszi égen húzó vándormadarakat, a napszakok és évszakok, alvás és ébredés tökéletes ritmusú váltakozását, a fájdalmat és gyönyörűséget, a születés és elmúlás sejtelmes körforgását, az újjászületés reményében.

A misztériumok célja talán a felébresztés, ráébresztés, a látható világtól való elszakadás, amely mégsem öncél, inkább a lélek ősállapotába való visszatérése. Hasonlókról gondolkodtam e kötetben közreadott versekben, megvillantva a misztériumok földi valóságát, átélhető, természetes voltát az élet szépségein át, reményeim szerint megőrizve a misztérium és az érzékelhető valóság szimbiózisát úgy, hogy felvillanjon a létezés értelme.

Szeretettel hívom a Kedves Olvasót e lírai lélekutazásra!

 

"Nagy éjeken szeretnék szólni:
Nem, nem birok tovább bilincset,
Nem, nem birok tovább titkolni
Ennyi világot, ennyi kincset."
(Ady Endre: Misztérium)

Gősi Vali

 

 

 

 

Fenséges májusom

                  – nővéremnek –

 

valami ismerős édes illattal

bódított el az álom

anyám arca villant egy dúsvirágú

hamvas orgonaágon

eljöttek sorra mind

mosolyuk átragyogott a félhomályon

fölsejlett a legpompásabb május;

a ház a kert a hajnal-szerenád

a zöld-fodrú fenséges fákon

beszökő törékeny sugáron

földerült apám szép mosolya is

ébredésig fényében fürödtem

 

 

E kötet, a trilógia harmadik része – Halkuló hiány, Hódolat a tavasznak – konzekvensen Gősi Vali értékrendje szerinti, retrospektív élményein alapuló, intenzív színkavalkád.

Versei reprezentálják költői tisztaságát, ahogyan megszólaltatja – a hit, a tisztelet, a menny, a félelem, szeretet – a lelkéből születő mélységeket. Az imagináció, gondolatainak harmonikus áramlása, különös, katartikus képei a való és az álmodott világ impressziói. Ugyanakkor letisztult érzelmei, a tematikus elhajlások, a versformák játékosságában felvillanó transzcendens látomásai gazdagítják képzeletének meg-megújuló forrásait, a török kortárs irodalom hiteles tolmácsaként is.

 

Könyves Tóth Enikő

 

 

Anyám a kertben

 

Nem volt kényelmes,

ringó hintaszéked, a nyikorgó,

vén kerti pad volt nyár-esti

menedéked. Oda rejtőztél

a csendbe hallgatózni,

közel a templom

hívó harangjához,

hogy időben indulj

az esti imához.

 

A szürkületben most

halk árnyék oson,

megsimítva a virágzó fákat.

Látom, ahogy kezedet

imára zárod, de halk szavadra

hiába várok; csak árnyad bolyong

a néma a fák alatt.

S míg áldva bűvölöm a

hajlongó tűzliliomokat,

meglátom feltűnni

szép mosolyodat.

 

– asszociáció

WORDSWORTH, William, Táncoló tűzliliomok –

 

 

Harangok szólnak

– *UNICEF- programok 2015.

 „Harangok szólnak érted" –

"...minden ötödik másodpercben

meghal egy kisgyermek a világon..."

 

 

Távolodsz,

már hiába nyúlok érted,

alig világra jöttél,

magához rántott a végzet.

 

Gyermek maradtál,

ártatlan, fehér, márvánnyá vált csoda…

Már nem tudom, feladtad-e,

vagy én adtalak oda…?

 

Mindenem voltál:

jövőm, reményem, büszkeségem,

mint védtelen virág, nőttél belőlem,

de már csak halott emléked kiált:

hát miféle süket világ,

ahol senki sem segít,

ha egy gyermekért már léte hajnalán

a halál közelít?

 

Ha van kereszt

és szenvedés, hát ki engedi,

és miért, hogy e védtelen lény vigye,

ami az ősök titkolt szégyene?

 

Ha van bűnös,

vajon most hol lapít? Ki váltja meg

leplezett, sötét bűneit? Érti, érzi-e

a kifosztott lelkű anyák kínjait?

 

Távolodsz,

már soha el nem érlek. Hiába könny,

megbocsátás. Elraboltak. Félek.

Múltam lettél. Harangok szólnak érted.

 

 

Végső visszaröpülés

                        Eöri Szabó Zsoltnak ajánlom

 

néha elképzelem

milyen lesz akkor olyan magasra szállni

hogy meglátom magam az ég kék tükrében

talán úgy lesz mintha közben

mi sem történt volna mintha örökké tartana

a repülés vagy talán egészen mást jelent

a szó is; otthonra találni végül

és bátran kimondani

nincs semmi ok a rettegésre

sohasem vágytam még így a fényre

jó lenne megtudni végre

„*Milyen lesz az a visszaröpülés”

a ferde labirintuson

 

*Pilinszky János: Egyenes labirintus

 

 

 

 

Eddig megjelent kötetek:

Halkuló hiány. 2012., Palatia Nyomda, http://mek.oszk.hu/11500/11515/

Hódolat a tavasznak, 2015., Palatia Nyomda, http://mek.oszk.hu/14900/14917/