Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
MEGJELENT!
H.Pulai Éva, 2017. március 25., szombat, 13:45

Megjelent Mészáros László: Teknősbéka-valcer című kisregénye, és a Sziromhasadás című verseskötete!

 

 

 

 

 

Mészáros László 1974. június 15-én, Kisvárdán született egy munkáscsalád első gyermekeként. Általános iskolai tanulmányait a Szabolcs megyei kisközségben Berkeszen végezte. 12 éves volt, amikor Ratkó József költő felfigyelt korai tehetségére és művészet iránti elkötelezettségére. Ratkó 1987-ben mint fiatal tehetséget mutatta be a Nagyvilág folyóirat szerkesztőinek. Középiskolai tanulmányait a kisvárdai Bessenyei György gimnáziumban kezdte meg, ahol céltudatosan ragaszkodott az irodalomhoz.

 

1993-tól katonai szolgálatot látott el és 1994-ben hivatásos állományú katonaként parancsnoka volt a magyar díszőrségnek.

 

2005-től kezdődően súlyos betegségekkel kellett megküzdenie, aminek következtében 22 műtéten esett keresztül. Költői tevékenysége ettől fogva küldetéssé vált. Pénzdíjas irodalmi pályázatok, illetve kötetei bevételének azt a sorsot szánja, hogy az elesettek, beteg gyermekek számára szolgáljon segítségként. Példaértékű, ahogy a költő saját nyomorúságát félretéve karolta fel árvák, magatehetetlenek sokaságát, mert számára a költészet, s annak eredményei nem egyebek, mint Istentől kapott ajándékok, melyek ott kell ragyogjanak, ahol a legnagyobb sötétség van.

 

Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő-műfordító az ART-aranydíját adományozta Mészárosnak irodalmi munkássága elismeréseként. Göncz Árpád egykori köztársasági elnök is felfigyelt munkásságára és missziójára. 2014-ben megjelent Kimért szívvel című kötete, amely Göncz Árpád ajánló szavaival került a könyvesboltokba.

 

Kortárs költők összefogásával 2016-ban megalakította a berkeszi Ratkó József irodalmi kört.

 

Önálló kötetei mellett több antológiában szerepel szerzőként. Emellett egyben a Cserhát Művészkör tagja. Két leánygyermek édesapja. Jelenleg Berkeszen él.

 

Megjelent kötetei:

 

A világ tengelyét mérem (2012) - bemutatkozó verseskötet

A káprázat kegyei (2013)

Kimért szívvel (2014) - Göncz Árpád ajánlásával

Sóhajszilánkok (2015) - Törőcsik Mari színművésznő előszavával

Madársírás (2015) - Verseskötet

Isten háta mögött (2016) - Történelmi kisregény

Nitta (2016) - Lírai regény

Sziromhasadás (2017) - Verseskötet

Teknősbéka-valcer, vagy amit kavartok (2017) - Kisregény

 

 

 

Mészáros László: Teknősbéka-valcer

 

ELŐSZÓ

 

Ahogy olvasom Mészáros László kisregényének a kéziratát, a meglepetés mellett tolulnak bennem a kérdések: hány arcát mutatja még nekünk a költőnek aposztrofált Mészáros László?

Hogy csodálatos poéta, az már közismert. Ahogy az is, hogy prózában is képes gyémántként csillogó, kifejező vizuális jelző-szerkezeteivel, költői képekkel átszőtt, veretes sorokat is papírra vetni - tudjuk.

S e kisregény elolvasása után már az is evidens, hogy a szójátékok mestere, Mészáros László a humorban is komoly fegyverarzenállal rendelkezik.

Ezer arcot mutató, a nevetőizmokat próbára tevő humor az övé, sok mesteréhez hasonlító és mégis egyedi és utánozhatatlan. Még el sem köszönünk a Bohumil Hrabal primitív, buja, ám furfangos paraszti észjárással kacagtató karakterét idéző szereplőitől, máris a Rejtő Jenő stílusú helyzetkomikumba ültetett, az érthetetlen világba belebámuló suttyó köszön ránk, hogy azonnal szembetaláljuk magunkat a Rideg Sándor bakterháza körül sertepertélő Bendegúz körmönfont bölcsességeit még nagyobb és mélyrehatóbb bölcsességekkel fűszerező, a falusi pórnép gondolatvilágát és lelkiségét messze kiáltó főszereplővel.

Minden olyan valóságos és minden olyan meseszerű ebben a történetben. Ám a finom utalások egyértelművé teszik – bár egy elvarázsolt világban játszódik ez a történet, de a kifinomult technikával odavetett utalások és áthallások nyilvánvalóvá teszik, hogy ez egy utópisztikus világ nyomatékos figyelmeztetése a fejlődés tendenciáiban megannyi intő tünetet mutató jelennek.

Egy látszatdemokráciában tengődő, mai magyar településre visz el bennünket a szerző. Egy olyan faluba, ahol a jelen fejre állított értékrendű valóságában „állatorvosi lóként” minden tünetét magán viseli a közösség – legyenek azok a torz hatalom még elkorcsosultabb helyi „székviselői”, a mangalicafazonú apparátusuk, vagy a feltétel nélkül, ingyen-kommunáért fejet hajtó, birkanyáj-effektusokkal vegetáló és kórusban bégető, lelkében-gondolataiban kiüresedett nép. Ahol a munka büntetendő, és hőn áhított, tiltott gyümölcs utáni vágyként lebeg az egyszerű emberek álmaiban…

Ahogy az önmagukban is ható szófüzérekből kibontakozik a cselekmény, majd annak csattanója, az olvasó rájön, hogy egy fals ideológiát teremtő hatalom által kiszolgáltatott, vizionált közegben bóklászik, egy már-már groteszknek tűnő falusi közegben, melynek világa egyszerre zárt és nyitott, egyformán lehetséges benne a reális és irreális, a komikum és tragikum, a fenségesség és alantasság, a valóság és a fantasztikum. Valahol az Isten háta mögött, valahol Magyarországon… csupán az ízes, konkrét vidékhez köthető zamatos tájszólás adja a támpontot a szabolcs-szatmári beazonosításhoz.

Mestere ennek a nyelvezetnek Mészáros László; a célba talált hasonlatai, nyilvánvaló metaforái árulkodnak - csak a természet közelében élő, befogadó nyitott szemmel és értő füllel járó embernek sajátja a lenyűgöző szókinccsel ábrázolt és megrendítő üzeneteket küldő, már-már bűbájos ábrázolás. Amivel a legszürkébb hétköznapokba is sikerül színt vinnie, amivel abban az abszurd közegben is kiabál a nyilvánvaló: a manipulált népet csak egy darabig lehet az orránál fogva vezetni.

A megoldás jelen esetben egy profán helyzet-komikum, egy szójáték gyakorlatba való átültetése – nem mindegy, hogy zsákbamacska, vagy zsákban macska…

Ennek a hétköznapinak egyáltalán nem mondható, sírva kacagtató történetnek a főszereplője a furfangos ellenállást megtestesítő, rafináltan renitens Gyula, aki alapvető igazságokat fogalmaz meg a csak látszatra együgyű bölcsességeivel. „Tőle” ered a cselekmény sűrűjében megbújó „aranyköpet”, ami talán ennek a regénynek a mottója is lehetne: - Hiába minden tudomány és törvény, ahol a józan parasztész fogaskerekei beindulnak, ott nem szabhatnak megálljt a paragrafusok idomított betűi!

S nem csak a sajátos humorral szép perceket ígérő történet miatt ajánlom olvasásra Mészáros László veretes munkáját! Nem kell különösebben vájt-fülűnek lenni ahhoz, hogy a sorok közt rejlő üzenetek és áthallások is a felfedezés élményével gazdagítsák az olvasót.

 

Kaiser Attila László író

 

 

Mészáros László: Teknősbéka-valcer

 

Részlet a könyvből:

 

„Súlytalan madárkönnyek ütik keresztül az eget, s a hömpölygő pléhszita fellegek mögött ragacsos légypapírral teleaggatott akol a menny.”

 

„Nem törődve a világ eszement dolgaival, megfogtam Violka fokhagymaillatú kacsóit, és szentimentális kirohanásaimat féken tartva, egész a kanálispartig meséltem a disznótor további mozzanatait, egész a tepertősütésig. Istenem, micsoda éjszaka volt az Violkával, hajnalig vártuk a kecskebékák hangversenyét a fagyot lihegő, októberi szelek simogatásán összebújva. A szerelmes enciklopédiák kiemelten foglalkoznak az effajta hirtelen összemelegedéssel a „Házassággal végződik – messziről kerülendő.” ― rovatban, de faluban nevelkedett ifjak révén, hitelesebb forrásnak véltük a tapasztalat szitáival szűrt vélemények fennakadt gyöngyszemeit.

Az első randevú alkalmával felszakadt gátlásaim akadályt fektettek Gyula bátyám szerelemről vélt gondolatainak tolmácsolására, pedig annyira akartam valami szépet mondani Violkának, és úgy a nyelvem hegyén voltak Gyula szavai, miszerint „az első szerelmes éjszaka élményének olyannak kell lennie, mint a lábszagnak: folyton visszatérőnek, s az embert holtában is kísérőnek”, de jobbnak láttam, ha nem az első randevún kápráztatom el a nagy kék szemeivel csillagokat fürkésző, gyönyörűséges lánykát. Az én újra csak világgá menekült Magdus néném nem is sejtette, Gyula bátyámmal a bókok terén az Isten mindkét lábát megfogta, csak időközben elhanyagolta a mennyei végtagok ápolását. Pedig ha Gyula bátyám szerelmes vallomásait és hasonlatait kötetbe szedte volna, a vén földgolyó a válóperes ügyvédek ismeretlen fogalmával keringőzne a világegyetem csillagaival.

De az ember semmiben sem lehet biztos, ahogy Gyula bátyám mondta: „a múlt tele van ugródeszkákkal, de jobbára csak budi ülőkét farag belőle a jelen, azt meg a jövőt illetően jobb nem feszegetni”.

 

 

 

 

 

Mészáros László: Sziromhasadás

 

Inventarium

 

Mindazt, mi taníthatatlannak tűnt, csakis

a tehetetlenségélményért, de megtanultam.

Akár a kigyúlt Napnak hajított kavics,

mely éppen tulajdon árnyékába zuhan.

 

                                                Mészáros László

 

 

Előszó, ajánlás,

Mészáros László verskötetéhez

 

A kötet címe: Sziromhasadás.  Már ez is meghökkentő, és az átlag olvasó előtt meg is jelenhet a kép. 

Hasadás a virágszirmon. De nem is ez az valóságos.  Az igazi az elvont, az elképzelt, az átvitt értelemben vett repedés a szirmon. És találó a cím, jól azonosul a versekkel, illetve a versek jól illenek a kötet címéhez.

Találkoznak. Ez is a cél.

Akár bevezetőül írhatom, amit önmagáról vall a költő: „értékes ajándékot kapott a Jóistentől, a költészet kimeríthetetlen vizével megtisztítani a  lelket, a világot, az annyira bensőséges írásoknak éreztetésével.”

A kötetbe helyezett versek témája jórészben a legszebb érzésből, annak  öröméről , fájdalmáról,

vagyis a szeretetről, a szerelemről szól.

Verseiben feltűnnek a nagyon szép szóalkotások, jelzők, vagy  éppen a  hosszabb, bővített mondatokban megfogalmazott szöveg, annak gyönyörűsége.

Nem kétséges, a versek modernek, nem egykönnyen érthetőek, éppen ez (is) adja a költőiségét a verseknek.

A szóalkotás öröme érződik a versek többségén. És itt utalok a kötet címére is, ami  nem akármilyen hétköznapi fogalom.

Álljon itt máris néhány olyan jelző, amin az ember szinte meghökken, és gyönyörködik, függetlenül a

vers megfogalmazott tartalmától, mondanivalójától.

„Törékeny  némaság”   (Kenyért adjatok) „A bennünk túlhordott pillanat” (A tengernél)

Maga a „túlhordás” is jelentős fogalom. De a   pillanattal összekötni,-  ez már  költői érdem. De már a kötet első verseiben is: ”mint kimért kenyeret  követellek” („Kimért” kenyeret.) Ugye, érthető? Már társadalmi sugallata is van.

De „a szétfolyó szenvedély szálaiból szőtt” –a szavak kapcsolata, akár szavanként elgondolkodtató

és elképzelhető. (Álmaimban)

Hosszabb megfogalmazású gondolattok, töprengések: ”Talán tűnődnöm kellene, hogy ma sem

engem temetnek” és még 3 sor:”Mi emberek, jeltelen díszletei lettünk mindannak, amit hiún  és vakmerőn

valósággá varázsolt az emlékezet.”  Ez már a társadalomnak is szól.

Említettem, hogy a versek zömében – ha talán nem is kihangsúlyozottan, de a szavak, sorok mögött –ott van a szeretet, a szerelem.

A gyönyörű szerelem. ”Kétségbeesésünk  örökös  ünnepébe torzulva” a Hajnali gondolatokban vagy az Érezlek versben: ”idáig hallatszik némaságod is”. Ennél még szebb és egyértelműbb: ”Látod, ez a tavasz is téged érezni tanít” (Érezlek) „Ahogy hajad illata lobog a fényen túli fényben.”, „Rám gyúl a hiányod árnyék hűvöse” (Szerelem)

A Mea culpa című versében már másra is gondol, talán a maga fizikai fájdalmaira is, írván „Dárdákként szaggatja mellkasom a menekvő világ. Talán ennyire egyszerűn csiszolódik egésszé a halál.”

Elolvasván a kötet valamennyi versét, csak néhány jegyzetemről szól az ajánlásom. Ennél sokkal

több van a versekben. Ízlelgettem is a szép kifejezéseket, a rímnélküliséget, amit a fellelhető ritmus bőven pótol.

Szándékosan nem említettem, hogy e versek írója (költője) mennyi fizikális (és lelki) szenvedésen

ment keresztül. Ezek a szenvedések a versekben igényesen elkerülve az önsajnálatot, kulturáltan és

burkoltan, azért ott vannak. A Képzelem c. versében alighanem ilyesmiről van szó: „félbeszakadt álomképek” vagy a „pókhálóra fagyott könnyű harmat” sorokban.

Aki szereti a mai,modern világban íródott, és a szó legnemesebb értelmében a szeretetről és

szerelemről ízlésesen, diszkréten szóló, íródott verseket, őszinte szívvel ajánlom a fiatal költő verskötetét.

Ahogyan mondatik: ”Tolle, lege!”

 

Antalfy István Pilinszky-díjas költő

                                                                                                  a Magyar Kultúra Lovagja

                                                                                                a Magyar Írószövetség tagja

 

 

Mészáros László: Sziromhasadás

 

Csak a tenyered akartam érezni.

Nem a bordáimon, nem is az arcomon,

csak test-meleg kabátom hideg gombjain.

A szertehullt világ küllőivel szememben,

akár az éj gyászrongyán gyilkolni készülő vad,

magamba fojtani vakon, még egyszer illatod.

Igen, a kezeid mozgását akartam hallgatni,

ahogy félénken kenyeret törnek,

vagy épp láncra kötözik hűséges ebed

a fejfámnak szánt juhar reszkető bokáján.

Csak összezárt, két tenyered vártam szétnyílni,

amikor nincs, amikor nem jut más

sziromhasadás.

 

 

 

 

 

 

 

 

(A fotók forrása: undergroundbolt.hu)

 

 

 

 



Olvasva: 300 alkalommal