Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Puding, glögg és valiszopitá
H.Pulai Éva, 2017. november 29., szerda, 16:33

Magyarországon a Mennyből az angyal, a halászlé, a káposzta, a bejgli dívik, Lengyelországban 12 fogást esznek végig, a görögök 12 napig egyfolytában ünnepelnek, Amerikában viszont egy pap Legyen ön is milliomos!-t játszott az éjféli misén a hívekkel. Karácsonyi körkép, szokásokkal, menükkel, a teljesség igénye nélkül. (forrás: [origo])

 

 

 

 

Bármilyen furcsa, de a karácsony ünnepe öregebb, mint a Jézuska: a magyar karácsony szó ugyanis - ahogy ezt a nyelvtörténeti kutatások is kimutatták - nem a latin incarnatio, vagyis megtestesülés szóból származik, hanem a szláv kracsunból, ami a téli napfordulót jelöli. Jézus születését egyébként, egy vallástörténeti magyarázat szerint, azért tették december 25-re, hogy kiszorítsanak ezzel egy pogány fiesztát: a Római Birodalomban ugyanis a Napistent ünnepelték e napon, a téli napforduló után.

 

De, hogy bonyolítsuk a dolgot, eleinte az ősegyház sem Jézus születésnapját tartotta fontosnak megünnepelni, inkább a megkeresztelkedését látta jelentősnek, hiszen ekkor jelent meg először népe előtt, s ekkor hitelesítette őt és küldetését a mennyei szózat.

 

Így a legrégibb keresztény ünnep - húsvét után - a vízkereszt lett január 6-án. Csoda ezek után, hogy szinte ahány ország, annyiféle karácsonyi szokás dívik?

 

 

Lengyelország: csillagfény és lakoma

 

Még Európából sem kell kimozdulni ahhoz, hogy - magyar szemmel - különleges szokásokat találjunk. Lengyelországban például december 24-én este nem a fát vagy a tv-t lesik a családok, hanem a csillagos eget: azon versengenek, hogy ki pillantja meg az első csillagot, mert csak ekkor kezdődhet el hivatalosan az ünnep.

 

A lengyeleknél a 12-es számnak különleges jelentősége van karácsonykor: a lengyel háziasszony 12-féle ételt készít az ünnepléshez, sőt, a karácsonyi kompótot is 12-féle gyümölcsből komponálja - teszi mindezt Jézus 12 apostolának emlékére.

 

A katolikus hagyományok egyébként nagyon erősek ebben az országban: ennek szellemében szenteste a paszterkáig, azaz az éjféli miséig a legtöbb lengyel böjtöl, nem iszik alkoholt és nem eszik húst. A vacsorát ima nyitja meg, ezután a családfő ostyát oszt szét a családtagok között, amit úgy esznek meg, hogy mindenki a mellette ülő családtag ostyájából tör egy kis darabot, miközben cserében jókívánságaival halmozza el.

 

Az egyház diktálta szertartások mellett a népi hagyományok, a babonák is vígan megélnek: a karácsonyi asztalnál páros számú embernek kell ülnie, ha ez nem teljesül, akkor valaki szerencsétlen lesz közülük. A lengyelek is esznek hallevest, aminek mágikus erőt tulajdonítanak, de a legnépszerűbb tradicionális fogás a céklaleves. Van a menüben még mákos kalács, sós és édes kelttésztából készült falatkák, a pirogok, különféle halak és hideg töltött tojás. Ha befejezték az étkezést, egészen addig ülve maradnak, amíg a házigazda nem jelez, mert ha nem egyszerre állnak fel, a babona szerint a legfürgébb családtagra halál vár a következő évben.

 

 

A franciák száma a 13

 

Franciaországban még sok családban dívik a "tizenhárom karácsonyi desszert" szokása, az utolsó vacsora tizenhárom résztvevőjére emlékeztetve. Ebben mazsola, birsalmasajt, marcipán, nugát, kandírozott citrom, dió- és mogyoróbél, körte, aszalt szilva, füge, mandula és datolya található. Egy másik finom francia süti, a "karácsonyi fatörzs".

 

Németországban is sokat változott a karácsony az évszázadok alatt, de almát, diót és mandulát még ma is eszenk. Az alma ugyanis a "tudás fáját" idézi, a dió és a mandula pedig - a maga kemény, nehezen feltörhető héjával - az élet nehézségeit, amelyeket, ki-ki, remélhetőleg, sikeresen fog legyőzni és megoldani.

 

Az olaszok pan papatóval koronázzák a karácsonyi vacsorát - bár ez hagyományosan újévi süti. A kisebbfajta zsemlének látszó tárgy valójában dióbélből, mogyoróból, mandulából, mézből és egyéb földi jókból készült csokoládés sütemény.

 

 

Görögország: ünnep, 12 napon át

 

A tizenkettes szám a görögöknél is nagy hagyománnyal bír, de ők nem aprózzák el tizenkét fogással az ünnepet: inkább 12 napig ünnepelnek.

 

A december 25-től január 6-ig tartó ünnepi időszakot, azaz a karácsonytól, szilveszteren át vízkeresztig tartó ünnepsorozatot dodekameronnak, azaz 12 napnak nevezik.

 

A legfontosabb, hogy ez alatt a 12 nap alatt mindig égjen a tűz: a görögök ugyanis úgy tartják, hogy a Föld mélyén gonosz manók, kalikandzaroszok élnek, akik év közben a Földet tartó fa törzsét fűrészelik, de karácsonykor előbújnak, és törnek-zúznak, eleszik az emberek elől az ennivalót - a tűztől viszont nagyon félnek, ezért a házi tűzhelyben a lángnak mindig égnie kell - amit manapság már mécsessel helyettesítnek -, vízkeresztkor aztán a pap által megszentelt víz bűvös ereje visszaűzi őket a Föld gyomrába.

 

Természetesen a görögök népszokásai is - sok más népéhez hasonlóan - arra szolgálnak, hogy az eljövendő évre bő termést, egészséget, gazdagságot hozzanak a családoknak. Ezért a manók elűzésére szolgáló tűz hamuját a földekre szórják, hogy termékennyé tegye a talajt.

 

A görögöknél a szerencsét hozó bűvös gyümölcs a gránátalma, mely a jólétet szimbolizálja, de ilyenkor különleges, szerencsehozó kenyeret, vaszilopitát is sütnek, amelybe fémpénzt rejtenek, s aki ezt megtalálja, mázlista lesz egész évben.

 

A kenyeret szépen fel is díszítik - Krétán még kenyérhímző asszonyok is vannak, akik tésztából cifra rajzokat kanyarítanak a kenyérre.

 

Szokás a kenyeret felszeletelni úgy, hogy minden családtagnak jusson egy szelet belőle, és ezt az asztalnál ülve, közösen elfogyasztani. A görögök karácsony reggelén a fiatal lányokat küldik a patakhoz vízért, amiből az az egész család iszik, hogy egészségesek legyenek. Néhány helyen igyekeznek a forrást megvesztegetni, vagyis inkább megetetni, azaz ételeket tesznek a partjára. A görögöknél fontos, hogy karácsonykor az egész család, de még a háziállatok is jóllakjanak, hogy ne éhezzenek a következő évben. Szokás még a kalanda, ennek jegyében énekesek járnak házról házra, egészséget, szerencsét kívánnak a háziaknak, cserébe sonkát, vajat, bort kapnak.

 

 

Anglia: marhapuding és focimeccs

 

Angliában egészen máshogy kezdődik az ünnep: nincs például szenteste. 24-én még szorgalmasan dolgoznak, esetleg céges bulin köszöntik egymást a britek. Az angoloknál nincs nagy hagyománya az éjféli misének sem, az ünnep 25-én kezdődik, ekkor mennek templomba, ekkor kezdik az ünneplést.

 

Az angol gyerekeknek ilyesformán egészen 25-én reggelig kell várni az ajándékra, amit - és itt egy újabb különbség - a Mikulás, vagyis Santa Claus vagy Father Christmas rejt az előző este a kandallópárkányra vagy ablakkilincsre kilógatott, hosszú, piros harisnyákba.

 

A szigetországban a gyerkőcök úgy tudják, hogy Mikulás karácsony éjjelén a kéményen át a kandallóba ereszkedik, így tölti meg a zoknikat ajándékokkal. Az angol Mikulás egyébként kicsit részeges, az eredeti hagyomány szerint a gyerekek egy pohár konyakot és húsos pitét készítenek ki neki, a rénszarvasnak pedig répát és egy tál vizet.

 

Az angolok a hagyományos karácsonyi ebédet is 25-én, vagyis a Christmas Dayen tálalják, ami rendszerint valamilyen sült, töltött szárnyas, sült krumplival, kelbimbóval körítve. 

 

Elmaradhatatlan kelléke az ünnepnek a karácsonyi puding, amit brandyvel flambíroznak. A pudingba kerülő, alkoholba áztatott gyümölcsöket már hónapokkal karácsony előtt elkészítik, és így érlelik. A karácsonyi pudingról a hagyomány azt tartja, hogy "ahányszor valaki a karácsonyi pudingból eszik, annyi boldog napja lesz majd az elkövetkező esztendőben".

 

Úgyhogy az angolok igyekeznek degeszre tömni magukat ezzel az édességgel, amit az évszázados szokásoknak megfelelően marhafaggyúból, mégpedig ökörvese faggyújából kell elkészíteni. Bár az ötlet elég bizarrnak tűnik, a végeredmény meglepően finom, ráadásul itt a puding rejti a szerencsehozó ajándékot. A filmekből már jól ismert szokás fagyöngyöt akasztani az ajtó fölé, ez alatt kötelező csókolózni - nem csak a pároknak, hanem bárkinek, aki egy ellenkező neművel összeakad a fagyöngy alatt.

 

 

Skandinávia - glögg, smörgasbord

 

A finn szülők már december 23-án elkezdik az ünnepi készülődést: amikor a ház elcsendesedik, kitakarítják a lakást, és elkészítik a karácsonyi ételeket. 24-én reggel fahéjas tejberizs várja a kölköcskéket, itt - egy szem mandula képében - ebbe dugják a szerencsét, aki megtalálja, nagyon szerencsés lesz a jövő évben.

 

A finnek nem csak az embereket kényeztetik ilyenkor, de szokás a velük élő háziállatokat és a ház körül fészkelő madarakat is megetetni. Napközben a felnőttek glöggöt, vagyis fűszeres forralt bort isznak, ebben mazsola és mandula is van.

 

A karácsonyi vacsora Finnországban is igazi lakoma, a családtagok számára az egyik legélvezetesebb étkezési forma - talán csak a háziasszonyok nem élvezik maradéktalanul, amikor mindezt el kell készíteni. A "terülj, terülj asztalkám" körül az emberek mindenből csak egy falatot tesznek a tányérjukra, hogy minél többfélét megízlelhessenek a halak, rákok, hideg és meleg húsok közül.

 

Az "üvegfúvó módra" elkészített - vagyis hagymával, krumplival lerakott, pácolt - heringet általában rozskenyérben sült sonka követi, sült krumplikásával, a vacsorát pedig mézes, gyömbéres süteményekkel fejezik be.

 

Máshol a karácsonyi menü lazac, sajtleves, sült rénszarvas, desszertnek pedig tejszínes szilvakrémet fogyasztanak. Finnországban az asztalt éjszakára nem szedik le, hogy a karácsonyi manóknak is jusson valami csemege - akik, úgy tűnik, északon barátságosabb lények, mint délebbre.

 

A nagy trakta egy országgal arrébb, a svédeknél is hagyomány. Itt egy évszázadon át egy csukaféle hal, az északi menyhal volt a hagyományos karácsonyi eledel vajas fehér szósszal és krumplival, erősen megborsozva. Azóta a smörgasbord, vagyis a svédasztal is gazdagodott, kedvelt karácsonyi fogás a sült liba, almával és szilvával töltve és párolt vörös káposztával körítve, egy különleges heringből készült étel, a "Jansson megkísértése", a húsgolyók, májpástétom, kemencében sült karácsonyi sonka, vöröskáposzta-saláta, kenyér, vaj, többféle sajt, kávé, mandulatorta, "papparkakor", vagyis gyömbéres sütemény. Ez az ételorgia december 25-én és 26-án hizlalja a svédeket, akiknek nem a Mikulás, hanem egy nagyvonalú manó, a Jultomten hozza az ajándékot.

 

 

Amerika - mint a filmeken

 

Lassan az egész világ megismerkedik az amerikai karácsonyi szokásokkal, hála az ebben az időszakban játszódó filmeknek. Szokásaik sokban emlékeztetnek a brit hagyományokra. Itt is 25-én reggelre terem a fa a alatt az ajándék, a kandallón keresztül közlekedő Santa Claus jóvoltából, akinek az amerikai gyerekek tejet és sütit készítenek ki. A lurkók már hajnalban rohannak meglesni, mit kaptak, de mivel az ajándékbontás szigorúan csak reggeli után lehetséges és mivel a szülők ilyenkor "szadista módon" sokáig alszanak, eleinte csak tapintással igyekeznek kideríteni, mit rejt a csomag. Itt maga a fa nem meglepetés, azt már december közepén felállítják és feldíszítik. Az ünnepet itt is gesztenyés pulyka köszönti, és sok családnál dívik a puding is.

 

 

Pravoszláv karácsony – badnjakégetés

 

A pravoszláv egyház nem a Gergely-naptár szerint jelöli ki az ünnepnapokat, hanem az ókori Julianus-naptár szerint, ezért a görögkeleti rítusú keresztények, a románok, szerbek, bolgárok és oroszok majdnem két héttel később ünnepelnek.

 

A szerbeknél szokás, hogy karácsony böjtjén, hajnalban az édesapa legidősebb fiával együtt elindul az erdőbe badnjakot vágni, ami olyan fa, amelyen még rajta vannak a levelek. Csak egyszer volt szabad rácsapni a fejszével, s amikor a fa kidőlt, nem eshetett rá más. Ha sikerült a badnjakot jól kivágni, otthon megszentelték, és este a tűzre dobták, és a parázsló fatönkből az első, még az éjféli mise előtt érkezett látogatónak -akinek szigorúan jobb lábbal kellett belépnie a házba - jósolnia kellett. Mivel a szerbeknél sem építettek a panelba kandallót, ma már inkább a város főterén raknak tüzet, hogy a szokás ne haljon ki teljesen.

 

A pravoszláv vallású háziasszonyoknak páratlan számú ételt kell készíteniük, és ott abban is hisznek, hogy karácsonykor az elődök szellemei is ellátogatnak a családhoz. Náluk is van szerencsehozó, az ételbe sütött kabala: az ünnepi csesznicába ezüstpénzt tesznek, ez hozza a szerencsét annak, akihez kerül. A menü errefelé kecskéből, birkából, malacból áll - ez utóbbinak a szájába almát tesznek a termékenység szimbólumaként.

 

Távol-keleti Mikulások

 

Úgy tűnik, a karácsony olyan kedves ünneppé vált az évszázadok alatt, hogy még azokban az országokban is ünneplik, ahol nem a kereszténység a fő vallás. Japánban például ugyanúgy létezik ez az ünnep, és nagyon hasonlóan ünnepelnek, mint Európában - annak ellenére, hogy egyszer az indiai miniszerelnök is ellátogatott a felkelő nap országába, és felszólította a japánokat, hogy vessék el a karácsonyi hagyományokat, hiszen annak semmi köze sincs a távol-keleti kultúrához. A japánok viszont szeretik a karácsonyt, beépült a naptárjukba, úgyhogy december közepén Tokió utcái is tradicionális jelképektől csillognak-villognak. Mi több: a kirakatokban még a jól ismert piros ruhás, fehér szakállas Mikulás is feltűnik, a feliratok pedig boldog kuriszumaszu-t hirdetnek.

 

Kínában viszont nem igazán elterjedt az ünnep: a buddhista országban inkább a kínai újévet tartják, amely egy kéthetes buli, tánccal, zenével, hagyományokkal, durrogó petárdákkal, fergeteges tűzijátékokkal.

 

Új-Zélandon szépen süt a nap karácsonykor, ezt kihasználva a családok a tengerparton piknikeznek, hideg sört isznak, és sonkás szendvicset majszolnak.

 

Az ausztrálok is a szabadban fogyasztják el a karácsonyi vacsorát, otthon műfenyőt állítanak, és aki teheti, részt vesz a karácsonyi misén. Az ausztrál Mikulás szánja elég zötyögősen haladhat, ugyanis azt 8 kenguru húzza.

 

A karácsonyt Kenyában is ünneplik, ők messze földről is hazautaznak ekkor, de nem a karácsonyfát, inkább a templomot díszítik fel lampionokkal, szalagokkal, léggömbökkel.

 

 

Szabad a csók

 

A fagyöngy hagyományát nem az élelmes virágárusok találták ki, a szokás az ógermán mitológiába vezethető vissza. Egy skandináv legenda szerint amikor Friggnek, a házasság istennőjének és Odennak, minden istenek atyjának gyermeke született, megjósolták, hogy valaki majd megpróbál az az ifjú Balder életére törni. Frigg ezért minden élőlénnyel megígértette, hogy nem bántják gyermekét. Csakhogy a fagyöngyről megfeledkezett. A gonosz Loke rájött a hibára, s maga mellé állította a növényt. Így történt, hogy Baldert egy fagyöngyből készült dárda sebezte halálra, ezért az istenek megengedték Friggnek, hogy azt tegyen a fagyönggyel, amit szeretne. De Frigg jóságos isten volt, és azt kívánta, hogy a fagyöngy többé ne árthasson senkinek; aki alá áll, kapjon lehetőséget a szeretetre és a megbocsátásra.

 

Forrás: [origo

 



Olvasva: 1743 alkalommal